Csak a kézilabdára összpontosít Iman Dzsamali, a veszprémiek iráni kézilabdázója, pedig a lányok nagyon szeretik. Talán nem véletlenül hívja fel mindennap Esfahanból az édesanyja.
Egyre otthonosabban mozog Veszprémben Iman Dzsamali. A pályán és azon kívül is, pedig a fiatal iráni kézilabdázó csak a nyáron csatlakozott a sokszoros magyar bajnok MKB Veszprém csapatához. Kissé nehéz volt az átállás, s nem csupán azért, mert más kulturális közegből érkezett. Hithű muzulmán, de nem a külsőségekben véli megtalálni a hit gyakorlását, volt már rá példa, hogy megivott egy pohár sört a győzelemre…
– A majd négymilliós Esfahan nyüzsgése után kissé furcsa volt a nyugodt, csendes veszprémi életstílus – árulta el a 21 éves balátlövő, akit régi barátként és megszokott Traubisodájával köszöntött a pultos hölgy a kedvenc veszprémi éttermében. – Meglepett, ahogy itt istenítik a szurkolók a játékosokat, az embernek így valósággal borsódzik a háta, amikor kifut a zsúfolt ötezres arénában a pályára. Hálás lehetek a sorsnak, hogy ide vezérelt. Ráadásul a többi légióstársammal ellentétben én úgy érzem, meg lehet tanulni magyarul.
Persze nem szülővárosa hiányzik a legjobban Imannak, sokkal inkább a családja: szülei, két bátyja és a nővére. Még soha nem volt ilyen hosszú ideig távol tőlük, de a fényesnek ígérkező karrier érdekében áldozatokat is kell hozni.
– Iránban együtt él az egész családom egy hatalmas házban, itt pedig egyedül vagyok a lakásban. Nem csoda, hogy az édesanyám nagyon aggódik értem, naponta beszélünk internetes telefonon. Otthon mosott, főzött rám, nehezen hiszi, hogy egyedül is jól elboldogulok. Mert főzni sajnos nem tudok...
Azért annyira nem magányos a két méternél is magasabb jóképű kézilabdázó, a veszprémi lányok már nem csak a háta mögött súgnak össze. – Egyelőre csak barátaim vannak – kommentálta szégyellős félmosollyal észrevételünket Iman. – Most a kézilabdázás a legfontosabb a számomra, talán később jut idő a lányokra is.
