Bő negyedórával az utolsó csoportmeccs vége előtt megtáltosodott a magyar kézilabda-válogatott, 26-23-ra legyőzte Szerbiát, és ezzel kiharcolta a negyeddöntőbe jutást.
Nehéz lenne eldönteni, hogy Császár Gábor, Harsányi Gergely, Mocsai Tamás, netán a kapuban parádézó Fazekas Nándor tett-e többet a továbbjutásért. Abban viszont nem lehet vita, hogy a szerbek elleni csoportzáró ütközet második fele a magyaroknak összehasonlíthatatlanul jobban sikerült az elsőnél.
Mondhatni, a meccs eleje olyan volt, mint a spanyolok és a horvátok elleni csata: számunkra nem sok köszönet volt benne. S bár a szerbek a szünet után is elhúztak három találattal, szép lassan beindult a fent említett mezőnyjátékos trió. Túlzás nélkül állíthatjuk, Mocsai élete legjobbját nyújtotta (kilenc akciógóllal zárt), miközben a riválisnál érezhetően megtört valami, a kapusaik még elvétve sem találkoztak a labdával.
– Ismerte egymást a két csapat, játszottunk a felkészülés során is, és úgy tűnik, mi jobban felkészültünk belőlük – magyarázta a szövetségi kapitány fia, míg Császár úgy vélte, a legjobbkor – s mondhatni, az utolsó pillanatban – kapcsoltak egy sebességfokozattal feljebb.
– Eddig gödörben voltunk, de tudtuk, hogy ma nyernünk kell – vélte az irányító.
A továbbjutást érő sikerben elévülhetetlen érdemeik vannak a szurkolóknak is, Fazekas például úgy fogalmazott, leírhatatlan érzés volt, hogy egy-egy védése után ezrek skandálták a nevét.
Holnap a másik csoportot veretlenül megnyerő, olimpiai ezüstérmes Izland lesz a mieink ellenfele: nem bánnánk, ha a piros-fehér-zöld drukkerek újra imába foglalhatnánk néhány magyar nevet.
