45 másodpercen múlik Berki sorsa

Hány másodperces a gyakorlata?

- Negyvenöt és ötven között – mondja az Újpest 27 éves tornásza.

Mennyire fárasztó?

- Minden porcikámat igénybe veszi, öt perc kell hozzá, hogy valamennyire kifújjam magam, hogy egyáltalán vissza tudjak menni a lóra.

Döbbenet, hogy ilyen rövid idő alatt mennyi minden eldől.

- Igen, de a negyvenöt másodperc mögött sok-sok év munka áll.

Milyen erősségű a gyakorlata? Riválisa, a brit Louis Smith azt mondta: örülne, ha 7,1 pontos gyakorlattal próbálkozna, mert azzal sokat kockáztatna.

- Nagyon fontos döntés, hogy az embermennyi nehéz elemet tesz bele a gyakorlatába. A selejtezőben a 6,7 pontos, a döntőben a 6,9 pontos gyakorlatomat fogom bemutatni. Ismernünk kell a határainkat. Ennél erősebb gyakorlattal tényleg kockáztatnék, ezt viszont nagyon magas szinten tudom bemutatni.

Van a mezőnyben ennél erősebb gyakorlat?

- Igen, Smithé erősebb, de nála a kivitel általában gyengébb, s ebből a két pontszámból áll össze a végpontszám.

Nem fél attól, hogy Smith élvezi majd a hazai pálya előnyét? Ez egy pontozásos sportág…

- Engem két dolog érdekel: hogy a selejtezőben és a döntőben is a legkisebb hiba nélkül tornázzak.

Pályafutását végigkísérik a sérülések, hol a csuklója, hol a bokája rakoncátlankodik. Idén mi volt a legfőbb ellensége?

- A bölcsességfogam, márciusban műtötték ki az egyiket, egy hónapja a másikat. Ez utóbbinál a gyulladás ráhúzódott a vállamra. Ilyenkor nem is a fájdalom okozza a legnagyobb gondot, hanem a tudat, hogy ki kell hagynom az edzéseket.

A nehéz helyzetekben mi segít?

- Abban hiszek, hogy minden ember felelős a sorsáért. Sokszor utolért már a végzet, de mindig volt elég lelkierőm, hogy felálljak a padlóról. Nem vagyok vallásos, de hiszek Istenben vagy legalábbis egy felsőbb intelligenciában. A megoldást nem onnan várom, de minden történés mögött sejtek valami okszerűséget. De ettől még egy percig sem hiszem azt, hogy én nem irányíthatom a dolgokat. Sőt! A kezemben van a sorsom, ennek tudatában utazom az olimpiára.

BOKÁJA MIATT LETT LOVAS

* Arról, hogy milyen módszert alkalmaz edzőjével, Kovács Istvánnal:

- Az edzéseimnek vannak olyan fázisai, amikor teljes gyakorlatotokat végzek egymás után, ezekre százalékos értékelést kapok az edzőmtől. Egy apró hibát sem hagy szó nélkül, a legapróbb hibalehetőségeket is végigbeszéljük. Igyekszünk mindenre felkészülni.

* Arról, hogy az igazságtalan kvalifikáció miatt lemaradt a 2008-as olimpiáról:

- Az első két hét volt a legnehezebb, aztán megnyugtattam magam, hogy még London idején is fiatal leszek. De igazából két év kellett, amíg teljesen kihevertem, bár minden interjú során, amikor ez szóba kerül, felszakad a seb.

* Arról, hogy miért a lólengést választotta:

- 1997-ben három nemzetközi versenyt is nyertem összetettben, 2002-ben a junior Eb-n második lettem, de aztán egy bokasérülés miatt olyan szert kellett választanom, ahol a legkevésbé használom a lábamat. Ez döntött.

* Arról, hogy kiemelkedik a mezőnyből:

- A 178 centis magasságom miatt nem szerencsés a súlyelosztásom, aki tíz centivel alacsonyabb, az kisebb izomzattal is jól boldogul, könnyebben mozgatja a testét. Ezért különösen oda kell figyelnem a súlyomra, ha lelkileg rendben vagyok, akkor ez megy is, ha nem, akkor meg hiába diétázom.

* Arról, hogy milyen állapotban van a csuklója:

- Ezt veszi leginkább igénybe a lólengés, az orvosaim azt mondták, hogy a csuklóm nyugdíjaskorú, a folyamatos fájdalmat kezeléssel, gyógyszerekkel csökkentjük, no meg végtelen akaraterővel.

EGYSZER VOLT 1980 

Az atlétikai versenyek talán legnagyobb sztárja az etióp Miruts Yifter volt, akit a hadseregben alárendelt futótársai – ahogy azt előírták nekik – segítettek öt- és tízezer méteren a győzelemhez. Az apró emberkében azonban az volt a legkülönösebb, hogy nem volt hivatalos születési bizonyítványa, ő maga sem volt biztos a korában, azt mondta, hogy talán 35 esztendős, de az is lehet, hogy negyven. Őszintén szólva ránézésre simán elment volna ötvennek is…