A bányászokért futballoztak
Grosics Gyulának rengeteg emléke van abból az időből, amikor aktív futballista volt. Bár az egészségi állapota már nem engedi, régebben rendszeresen járt élménybeszámolókra. Egy kedves történetet a Borssal is megosztott.
– Amikor Tatabányán játszottam, a klubnál élet-halál ura volt egy bizonyos Gál István. Nem szerette a focit, de valamiért mégis rengeteget segített a csapatnak. Amikor megkérdeztem, hogy miért áldoz sok pénzt a futballra, azt felelte, a bányászok miatt. Úgy vélte, nem mindegy, hogy a munkások a hétköznapokon kétszáz vagonnal több szenet hoznak-e fel a föld alól. Meg volt arról győződve, ha nyer a csapat, a bányászok jobb hangulatban, többet dolgoznak. S tudja mit? Igaza volt. Ma is erről kellene szólnia a labdarúgásnak. Szórakoztatni a közönséget, hogy az emberek jobb kedvűek legyenek a munkahelyükön, beszéljenek a fociról, mert ennek a sportnak igenis társadalmi hatásai vannak.
Réső Gyula