A győzelemtől mámoros fotókat már jól ismerjük, szeretjük, hiszen régen, talán már atlantai olimpiai sikere előtt szívünkbe zártuk Kolonics Györgyöt. Két-három évtizedet visszamegyünk az időben, abba a boldog és gondtalan korba, amikor a tragikus véget ért kenus elindult a sors által számára kijelölt úton.