67. oldal - Bezzeganya

29. hét

Legkisebb lányom általános iskolájában eddig ajánlott volt a maszkviselés a folyosókon és a közösségi tereken. A napokban – mivel az intézményben is megjelent a koronavírus – kötelezővé tették a maszk használatát. A lányom, aki addig mindig vitt maszkot magával, nyilván a szigorítás után felejtette itthon, kétségbeesve hívott telefonon, hogy nincs maszkja, nem mehet ki a folyosóra. Állítólag se osztálytárs, se a tanárok nem tudtak neki kölcsönadni maszkot, így nem volt más választásom, bevittem (három pótpéldánnyal együtt) és leadtam a portán. Még szerencse, hogy közel van az iskola. Közben eszembe jutott, hogy vajon ezt máshol hogy oldják meg? Van pótmaszk az osztályban? Lehet venni esetleg? Olvasóinkat kérdeztem.

22. hét

Jelige: Nem tökéletes, de csak itt szülném a harmadikat is.

Lehet vitatkozni, ágálni ellene, de a szabályozás szerint kötelező a viselete tömegközlekedési eszközökön, piacokon, boltokban – és az iskolákban is ajánlott az arcmaszk használata. Miért fontos ez, milyen maszkot adjunk a gyermekre és hogyan tanítsuk meg a helyes használatot? Dr. Kovács Tibor gyermekorvos-orvosigazgató segítségével foglaltuk össze a tudnivalókat.

A legutóbbi szülésemet osztanám meg, ami a kezdetektől fogva nehezített pálya volt, a végén pár meglepetéssel.

Huszonegy éves vagyok. Decemberben leszek huszonkettő. Számomra még mindig döbbenetes, hogy már a húszas éveimet taposom, de a legtöbb ember csak megmosolyogja a korom, hogy „milyen fiatalka vagy még”. És én visszamosolygok.

28. hét

A nagy fogyókúra körkép

21. hét

Napról napra magasabb az igazolt koronavírus-fertőzöttek száma, az iskolákban, óvodákban szigorúbb óvintézkedéseket vezettek be – és nagyon komolyan veszik, hogy csak teljesen egészséges gyermek mehet be az intézménybe. De ki dönti el, hogy a gyerek tényleg beteg? Ha tüsszent egyet, mehet haza? És mi a helyzet a szipogó-orrfolyó allergiásokkal, a köhögő asztmásokkal? Olvasóink az első hét tapasztalatairól meséltek.

A gyerekek, ahogy nőnek, egyre több feladattal találják szembe magukat, legyen az iskolai teendő, házimunka, zenegyakorlás, sportolás stb. Sokszor kíséreltük már meg, hogy ezeket valami szervezettebb mederbe tereljük, hogy átlátható legyen számukra, hogy mit, mikor kell csinálniuk, a határidős iskolai feladatoktól kezdve a napi házimunkáig. Az is felmerült bennem és a férjemben, hogy a gyerekeknek arra is legyen valami komolyabb rálátásuk, hogy mi mennyi munkát, teendőt végzünk el, mivel is jár a felnőttlét.

Hat év házasság után, megfogant a várva várt gyermek a szívem alatt. A férjem nem repdesett a boldogságtól, véleménye szerint még nem volt rá felkészülve.

Az előző fertőzési fázis még le sem zárult, amikor már arról beszéltek szakavatott egyének, hogy őszre jön a folytatás. Hittük is, meg nem is. A szomszéd országok meredeken emelkedő fertőzési számaira legyintettünk, minket ez elkerül. Éppen ezért nem is nagyon hordjuk a maszkot, vagy éppen hordjuk, de nem rendesen. Kedvencem a rongyosra hordott, beszürkült egyszerhasználatos maszk. Magasról tojunk a távolságtartásra, a gyerekeket is visszaömlesztjük az oktatásba, ahol viszonylag kevés jól felkészült intézmény van, és nem is irigylem őket, ez nem lesz egy könnyű menet. De ugye a korábbi tízmillió fociszakértőből előbb pék, majd virológus lett. Tudjuk, hogy mit csinálunk. Gondolom, úgyis mi találjuk majd meg az ellenszert is először, de ha mégsem, akkor a feltaláló tudós anyjának a keresztanyja biztosan magyar lesz, vagy lesz egy pulija, aki szorgos ugatással segítette a vegyület előállítását.

Alapos késéssel érkezett meg az idei első „szezonális” kiállítás a Vajdahunyad-várba, tavasz helyett augusztus 20-i nyitással, addig dobozokba csomagolva várta a jobb időket.  Most - óvatos kezdéssel és fokozott elővigyázatossággal - előkerült az anyag, ami a lovagkorba repít bennünket: miután a térben már kikalandoztuk magunkat (trópusoktól sarkvidékig és a csillagokig, óceánoktól és bűvös erdőtől varázserdőig), most az időben utazhatunk egyet, a páncélok, sárkányok és legendák közé.

27. hét

Lázmérés, maszk, szülői nyilatkozat, igazolások, kézfertőtlenítés, a szülők nem mehetnek be az iskolaépületbe – különböző intézésekkel indult el az idei tanév a koronavírus-járvány miatti szigorításoknak köszönhetően. Van, akit megnyugtatnak a szigorúbb szabályok, másokat szomorúsággal tölt el, hogy nem kísérhetik be gyermeküket az iskolába, és van, aki úgy látja, hatalmas a káosz a rendelkezések kapcsán.

20. hét

Az anyaság örökre szól, ha egyszer elkezded. Akkor is, ha már nyugdíjkorhatár közelében van a sarjad. Meg akkor is, ha elvesztetted egyévesen. Vállalkozni nem szól örökre – abba lehet hagyni, még ha néha bonyolultan is. Mégis: néha úgy tűnik, aki „anyavállalkozóként” indul, mintha beszorulna egy skatulyába, egy olyan helyzet leképezéseként, ami a többségnél pár évig tart –aminél egy jól vezetett vállalkozás általában tartósabb. Mompreneurs mint brand, mint közösség, vagy mint kényszerzubbony.

A kórház neve: Szent Margit Kórház, Budapest

2017-ben egy szokásos évi nőgyógyászati szűrés alkalmával PCOS-t diagnosztizáltak nálam. Az orvos flegmán közölte, hogy diétázzak, annak pedig, hogy mi is a PCOS, nézzek utána a neten. Megtettem. Nagy félkövér aláhúzott betűkkel villogtak a „meddőség”, „méhen kívüli terhesség, „vetélés” szavak. Megijedtem. Nekifogtam a cukorbeteg diétának, mert akkor még a baba ugyan nem volt tervben, de gondoltam, ha pár év múlva szeretnénk, addigra esetleg rendbe jöjjek. És paráztam. Mi van, ha évekig kell próbálkozni? Ha sorozatos vetélés lesz? Nekem azt nem bírja el a lelkem.

Nyílt levél a kiabálós nőnek, aki anyának öltözve járt-kelt az otthonunkban

26. hét

Velem hétéves koromban történt meg. 16 éves koromig azt hittem, ez normális, ennek így kellett lennie. Az akkori páromnak szégyellve vallottam be. Ő egyébként most már a férjem, és nem vetett meg ez után, ahogy elmondtam.

Múlt hetünk egy pesti kis kirándulással kezdődött, férjemmel együtt mentünk a genetikai ultrahangra, amit ezen a héten ismételni kell. Fiunkat sem hagytuk otthon, ideális alkalom nyílt a volt bébiszitterével való találkozásra. A bébiszitterkedés végével nem szakadt meg a kapcsolat, folyamatosan hírt adunk egymásról.

A kórház neve: Sote II. Számú Nőgyógyászati Klinika

Még most is összerándul a gyomrom, amikor ilyen megállapításokkal találkozom. (Ezzel például egy mindennapi gyermekbetegségekről szóló könyvben, amely amolyan „mit tegyünk, ha...”-jelleggel igyekszik alapvető tanácsokat adni a szülőknek. Valójában bárhol máshol is olvashattam volna, vagy bárkitől hallhattam volna a környezetemben.)

Egy igazi „lovestory” a miénk. A férjemmel tiniként szerettünk egymásba, és kivártunk mindent, hogy beérjen a maga medrébe. Így volt ez a házassággal (9 éve voltunk együtt, mikor elvett) és a gyermekáldással is. A házasságkötés után fél évig próbálkoztunk és egyszer csak pozitívvá változott a teszt, amit rendre minden hónapban megcsináltam egyébként. Hatalmas öröm, és ahogyan az lenni szokott készülődés a picur érkezésére.

Rossz anyának érzem magam… Kezdem az elején. Fiatalon szültem a semmire szinte. A lakhatásunk megoldható volt, a párom dolgozott, gond nem volt. De akárhogy vesszük, csak a semmire szültem.