243. oldal - Bezzeganya

Szeptember 23-án rendezik meg ismét a Kutatók Éjszakáját. Ezen az estén máskor nem látogatható különleges helyszínekkel, érdekes kísérletekkel, hihetetlen programokkal várja az érdeklődőket a legnagyobb tudományos ismeretterjesztő fesztivál. Az ország számos pontján, az összes régióban elérhetők a programok mindenki számára. A programok között van bőséggel olyan, ami a szülés, magzati diagnosztika kérdéseit mutatja be. A legtöbb program előzetes regisztrációhoz kötött, és egyes esetkben a férőhelyek száma korlátozott. Részletesen a http://www.kutatokejszakaja.hu/2011/ oldalon lehet tájékozódni a programokról és ezek helyszíneiről. Most pár érdekes témát ajánlunk.

Az izraeli ynet híradása szerint egy 24 éves, kifejezetten férfias külsejű, mint utólag kiderült, transznemű fiatalember sokkolta egy izraeli kórház személyzetét hétvégén azzal, hogy bár őt férfivá operálták évekkel ezelőtt, most mégis terhes, a hetedik hónapban jár. Az illető, aki valaha nőként látta meg a napvilágot, ma egy férfival (!) él házasságban (!), ráadásul a kórházi személyzet beszámolója alapján kis kecskeszakállat is viselt, és megjelenése alapján csakis férfiként lehetett megszólítani.

1880. június 10-én, Nagykárolyban született. Édesapja, Kaffka Gyula Szatmár megye tiszti főügyésze volt. Édesanyját Uray Margitnak hívták. Elszegényedett dzsentricsalád volt az övék, Margit elbeszéléseiben, verseiben visszaköszön a pusztuló feudális eszmék, a röghöz kötött életet megőrizni igyekvő nemesség világa. Margit hatéves volt, mikor édesapja meghalt. Nagykárolyban végezte a középiskolát. Rossz anyagi helyzetük miatt ösztöndíjasként kapott helyet a szatmári Paulai Szent Vincéről elnevezett irgalmas nővérek anyaházában. Később tanítóként helyezkedett el Miskolcon 1900 júliusáig. Már gyermekkorában sok időt töltött a városban, hiszen itt éltek apai nagyszülei. Budapestre került, az Erzsébet nőiskolában szerzett polgári iskolai tanárnő oklevelet. 1903-ban újra visszatért Miskolcra, édesanyjával és Ibolya húgával lakott és tanári állást vállalt, irodalmat és gazdaságtant tanított. Ekkor kezdett verseket, elbeszéléseket írni.

Az alábbi írás alapja egy kedves ismerősöm (név szerint Paramami, aki nyáron a nagy vihart kavart felhívást közzétette a témában a BA-n – a szerk.) igen hasznos akciója; még nyáron került szóba köztünk az Mt. lehetséges változása, majd ő úgy döntött, hogy alaposan utánajár a terveknek, megkereste a Nemzetgazdasági Minisztériumot, s magyarázatot kért a sajtóban megjelenő hírekre. Az ő összefoglalóját olvashatjátok a kezdeményezés során létrejött tájékoztatásról; mivel a tervek sokkal biztatóbbak annál, ahogy megismerhettük eleinte őket, reméljük a legjobbakat: talán az új Mt. mégsem lesz annyira borzasztó (s talán a döntéshozók is a jövőben jobban kommunikálják a változásokat).

E heti témánk az egészség, egészségügy és kapcsolt részei. Az első ilyen írás egy felnőtt, nagyjából gyerekmentes történet, Brumibaby tollából, hogy nagyjából mire számíthat az ember lánya, ha megcsusszan a lépcsőn, és nagy sebességgel landol a padlón heverő kupac akármin. Majdnempozitív sztori, néhány akciós gyerekzoknival.

Annának nem volt forgatókönyve, előre elkészített szülési terve, csak abban volt biztos, hogy fog kérni valamilyen fájdalomcsillapítást. A baba először nem sírt, hanem egy nagy buborék jelent meg a szájánál - ennek elpukkanása volt a hang, amire Anna egész életében emlékezni fog. Te is megosztanád szüléstörténetedet? Küldd el a [email protected] címre!

Kicsit előbb kezdeném. 6,5 éves kislányom nézegeti magát bugyiban a nagy tükör előtt: Anya, nagy a pocim! Elszámolok tízig, és nem mondom ki, amit gondolok (dinka vagy lányom, hasad sincs)... Válaszom: nini, tényleg lenyeltél egy meggymagot. Ezen nagyot nevet, és eltűnik a tükör elől. Amúgy  magas, nyúlánk alkat, mondták már, hogy túl sovány. Itt rögtön meg is jegyezném, eszik rendesen.

Az Európai Unió Bírósága a napokban egy távoltartással kapcsolatos ügyben döntött. Talán emlékeztek még, hogy a távoltartás magyarországi bevezetésekor milyen magasra csaptak az érzelmek, rémlik, hogy még a Porontyon is egymás torkának estünk. Nem csoda, hiszen a családon belüli erőszak miatti távoltartás akkor is jelentős érdeksérelemmel jár, ha alkalmazzák, és akkor is, ha nem – csak hát nem mindegy, kinek.

Ez a poszt a megszokottól kicsit eltérő lesz, mert múlt héten Luccastra és a hozzá hasonlóan a szülés előtt álló kismamák részéről felmerült az igény, hogy legyen szó mélyhűtött ételekről, mert ezzel megkönnyíthetik a dolgukat az előttük álló gyermekágyas időszakban.

A kismamadivat kitermelt számos hasznos és haszontalan kiegészítőt, az elsőgyerekesek tanácstalanul szerencsétlenkedhetnek, hogy mit is kéne a kínálatból megvenni. Megkérdeztünk pár – jellemzően többgyerekes – BA szerzőt és olvasót, használtak-e  1) terhesfürdőruhát, 2) bandázst vagy kismamaövet, 3) kismamabugyit , kismamamelltartót 4) vakondnadrágot, (kismamáknak való kertésznadrág) 5) kismamaharisnyát. A válaszok azt tükrözik, hogy ami a szomszédasszonynak bevált, az lehet, neked teljesen fölösleges lesz, amire pedig ő legyint, anélkül te létezni sem tudsz úgy hét-nyolc hónapon keresztül, általános érvényű tanulságok tehát nincsenek, de lássuk a válaszokat!

Olvasónknak, Krisztinek először a darazsakkal gyűlt meg idén nyáron a baja, aztán a darazsak miatt a szomszéddal is. Hitchock tehetségére méltó jelenetek a történetben, csak madarak helyett rovarokkal, valamint magyaros pénztelensséggel párosított kicsinyességgel.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én kifejezetten bírom, hogy a nyár elfelejtett elmúlni. Ülök a kertben a kávéval fürdőruciban, nézem a kisült füvet, de ez elviselhető árnak tűnik a melegért, majd kinő. A programokat viszont jó előre normál őszi időre kalibrálták, tehát van beltéri is köztük, de akad bőven szabadtéri is. Ismét fővárosi és vidéki kínálatból is szemezgettünk.

4. hét

Mikor általános iskolás voltam, minden tavasszal és ősszel vittek bennünket túrázni az erdőre. Nagyon szerettük, gyakran, ha szemétszedéssel-takarítással is összekötötték, tanítási napon volt, ami külön örömet jelentett mindenkinek. Talán ma környezettudatos nevelésnek neveznék az erdőtakarítást. A gyerekek már egész fiatalon látták, mennyi borzalmas dolgot szórnak szét az emberek a környezetükben, és igen, ezt valakinek össze is kell szednie, mert ott nem maradhat. Szennyezi a vizeket, veszélyezteti az élővilágot, gusztustalan, és még sorolhatnám.

Ha nem az első gyereket várod, bizony könnyen megeshet, hogy az a bizonyos első 12 hét arról fog szólni, hogyan álcázd magad. Vannak ugyanis olyan szerencsés egyedek, akik a második/többedik terhességi tesztet kézbe véve hirtelen egyik hétről a másikra labdát nyeltnek néznek ki. Bezzeg, amikor az elsőt vártad! Azt hitted, sosem kezd nőni a pocakod és büszkén toltad ki a m egjelenő – talán csak bekajált a kollegina kinézetű – hasadat a 14. héten a nagy bejelentés után. Megeshet azonban pár év múlva, hogy 9 hetesen már az akkor az elsőterhes kismamanapló szerző 16. hetes pocakját látod magadon. És hogy te látod, az még hagyján. A főnök is kiszúrhatja. Megkezdődik a trükközés.

Anyámnak anno saját bevallása szerint két darab kismamaruhája volt (az egyik mosásban, a másik rajta), valamint egy otthonkaszerű pongyolája. Volt viszont a kismamaruhához legombolható, külön tisztítható gallér, amit gondosan kivasalt akárhány perces fájásokkal még egyszer, mielőtt beült a Nysa mentőbe, ami a szomszéd falu szülőotthonába döcögött vele.

A BabaCo csípőülőke első látásra pont úgy néz ki, mint az a piros övtáskám, amit a Sziget Fesztiválokon szoktam hordani, csak ezt mintha óriásoknak gyártották volna. A zsebébe nem tehető pénztárca, zsepi, mobiltelefon és egyéb holmi, mivel az kemény, strapabíró anyaggal van megtöltve, cserébe viszont babapopsi helyezhető rá, így könnyítve meg a magamfajta, gyereket a negyedikre felcipelő anyák életét. Az oldalán található zsebben azért elhelyezhető néhány holmi: cumisüveg, telefon és egyéb apró tárgyak. Kipróbáltuk a BabaCo csípőülőkét.

(17. hét)

Ezekkel a játszótéri történetekkel mindig csak az a baj, hogy arra nincs lehetőség, hogy utánajárjunk, valóban így esett-e a dolog. Nincs ez másképp a mai sztorival is, ami szerint létezik iskola, ahol nemcsak napos, táblafelelős, virággondozó van, hanem „kávéfelelős” is.

„Hidd el, a leveskocka a Menő Afrikai Étel gyakori hozzávalója, itt jumbónak hívják, és főleg csípős ízekkel kombinálva kedvelik” – erősített meg Csilla, amikor jeleztem, hogy többen megdöbbentek, amikor az egyik receptben a hozzávalók közt ez a cseppet sem ősi vagy afrikai elem is szerepelt. Azt is elmesélte, az országban összesen 12 darab általunk ismert típusú szarvasmarha található, ebből is csak néhány a tejelő tehén. Az afrikai szarvasmarha nem ad tejet, csak húsként hasznosítható, és a kenyér sem ismert Gambiában. A mostani rész az állatokról és a gambiai mindennapokról szól, amelyben keverednek az ősi és a modern elemek. Amikor az ember épp belefeledkezne a táj időtlen ősi szépségébe, valahol mindig megvillan egy sárga műanyag vizesvödör.

Meni – Egyensúlyban

Az élmény teljesen friss, most jövök az ügyfélszolgálatról. Az Europarkban kellett elintéznem valamit az ELMŰ-nél és a FŐGÁZ-nál. A FŐGÁZ honlapján sikerült időpontot foglalnom 10 órára, de az ELMŰ valamiért nem fogadta el a saját maguk által generált jelszót. Na nem baj, gondoltam, biztosan nem lesznek sokan.

Cindy Crawford, Heidi Klum, Angelina Jolie, Julia Roberts, Halle Berry és a többiek – ami közös bennük, azon túl, hogy híresek és szépek, hogy mindegyikük vállalkozott egy vagy több gyerekre (páran csak harminc, sőt negyven után), és nem rejtegették a pocakjukat a nagyvilág előtt. Elegáns estélyikben és bikiniben is büszkén fotózkodtak gömbölyödő hassal. Külföldi és hazai híres-divatos kismamákkal ma már tele van a net. Viszont egyetlen képet sem találtam az ifjú Sophia Lorenről, amint éppen gyermeket várt. Pedig van neki, nem is egy, de két fia.

Ha már az előbb a kismamadivatnál állatmintáról beszéltünk, lássuk mit lehet kihozni az állatvilágból, ha betűtípusról van szó. Azt hiszem, ezek a betűk minden gyerek tetszését elnyernék. Nemkülönben a játékos kedvű felnőttekét.

Nyáron viszonylag egyszerű valamilyen lenge ruhába rejteni a tizenhat hetes vagy akár a harminchat hetes hasat is. Most azonban itt az ősz, és sokan rohannak a boltokba, mert a hirtelen lehűlt időben talán nadrágot lenne a legcélszerűbb viselni pocakkal is, de a meglévőkből semmi nem jön ránk, életszerű a „nincs egy rooooongyom sem!!!” mondat, soha ennyire. A b.boom szakértője, Matheidesz Dóra ad pár divattanácsot az őszi szezonra készülő kismamáknak.

Soha nem értettem, hogy miért buli hűtőmágneseket gyűjteni. Persze nem is kell érteni, hobbi ez is, mint bármi más, van aki bélyeget gyűjt, van aki nippet, van aki hűtőmágnest. Na most: itt a hűtőmágnes komoly funkcióval bíró, nélkülözhetetlen örökdarab. Minden magára valamit adó vállalkozó, állami vagy privát szolgáltató, óvoda, iskola, játszóház, étterem hűtőmágnessel nyomul. Például a bölcsiből az év végi ajándék egy A4-es méretű mágneses felírótábla a gyerek képével természetesen.

Egy egyszerű vérteszttel már a magzat 7 hetes korában megállapítható, hogy fiú-e, vagy lány, adta hírül Chicagóból a hírt a Huffington Post augusztus elején. Egy kutatás alapján az anyai vérből meglepő pontossággal lehet megállapítani a magzat nemét ilyen korai időszakban is.

Tíz év házasság, albérletes, lekváros kenyeres, paprikás krumplis évek után megérkezett a gondolat, hogy ha most nem, akkor mikor? Soha nincs megfelelő idő – vagy éppen minden időpillanat megfelelő a gyermek születéséhez.

A „többemberes baba” kifejezést először a kórházban hallottam a kisfiam születése után egy nappal. „Ó, nekem egy tipikusan többemberes gyerek jutott elsőként” csacsogta a meglehetősen idegesítő szobatársam, én pedig, mivel jól nevelt vagyok, csak titokban fintorodtam el, hiszen nekem ne magyarázzon már olyan valaki, aki képes „nézd, most megmutatom, milyen az anyatejes kaki” felkiáltással az orrom alá dugni a kislánya pelenkáját, miközben én először ehetek kenyeret párizsival az első napon kötelező háztartási keksz után. Meg különben is. Előző nap délelőtt még vigyorogva gurultam a kórház folyosóin fel-le, mára meg már van egy kutató tekintetű, megmagyarázhatatlanul gyönyörű Kiscsigám, most őszintén, kit érdekel egy ilyen béna kifejezés, amiről azt is nehéz eldönteni, hogy egybe vagy külön kell-e írni... Az én gyerekem egy emberes és punktum, sőt, nulla emberes, hiszen ni, most is milyen szépen nézeget a kis tilitolijában, nekem csak fotózgatnom kell, ő meg pózol (= ásít, hunyorog, pislog, szuszog, él)... Ennyiben maradtunk hát. Először.