Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsRácz Gergő énekes a hot! magazinnak mesélt arról, hogyan egyensúlyozik a sűrű fellépések és a magánélet között, majd meghatottan mesélt Lorináról. Kiderült, hogy Rácz Gergő gyereke nemcsak gyönyörűen rajzol, de a zenei iránti érdeklődését is teljesen tőle örökölte.

Kiskorodban is a színpad felé kacsingattál, vagy más terveid voltak?
„Már akkor érdekelt minden, amiben szabadon kiélhettem a kreativitásomat. Volt egy időszak, amikor rajzfilmeket készítettem, azaz saját karaktereket találtam ki, és egész történeteket, meséket szőttem köréjük. Ugyanakkor a bűvészet és a színészet is közel állt a szívemhez.”
Hogy talált meg mégis a zene?
Nehéz ezt utólag kitalálni. Nem tudom, hogy ebbe a világba szerettem-e bele, vagy azért alakult így, mert magányos voltam, és a zene lett a társam. Az viszont biztos, hogy egyszer csak azon kaptam magam: már az iskolapadban ülve is a hazautat vártam, mert otthon végre elmerülhettem a dallamokban. Idővel pedig szép lassan megérkeztek a saját álmaim is.
Úgy hangzik, mintha introvertált gyerek lettél volna, aki a zenében lelt menedékre.
„Nagyon nyitott gyerekként kezdtem, aztán idővel magamba fordultam. Nem hiszek abban, hogy az ember végleg beskatulyázható az egyik vagy a másik kategóriába. Szerintem ez sokkal inkább az emberi kapcsolatoktól, a környezettől és az aktuális életszakasztól függ: ezek határozzák meg, hogy éppen bezárkózunk-e vagy inkább nyitunk a külvilág felé.”

A családod hogyan fogadta a döntésedet, amikor elkötelezted magad a zene mellett?
Azt szerették volna, ha olyan szakmát választok, amiből stabilan meg tudok élni. Egyáltalán nem gondolták, hogy bármelyik művészeti ág alkalmas lenne erre, így kifejezetten óvtak a zeneipartól. Ám engem nem tudtak eltántorítani. Amikor elmentem zenét tanulni, és lejátszottam az első gitárdarabomat, anyukám meghallgatta, és elsírta magát. Nem tudom, miért. Azért, mert nem tudott megmenteni ettől a pályától, vagy azért, mert olyan szépen játszottam? Ez a mai napig rejtély számomra, mert valamiért nem kérdeztem meg tőle akkor. Ma már viszont késő lenne, mert mostanra biztosan elfelejtette a pontos okát.
Mit kaptál ettől a hivatástól?
„Eleve úgy kezdtem el zenélni, hogy egyfajta közösségi élményként tekintettem rá. Vágytam arra az érzésre, hogy dalokat írjak, az emberek hallgassák őket, és eljöjjenek a koncertekre. A mai napig, ha egy új dalon dolgozom, látom magam előtt a közönséget. Olyan ez, mint amikor kimondanál egy mondatot, de előre belegondolsz abba, hogyan reagál majd az, aki meghallja. A zenével egy teljesen új szakasz kezdődött az életemben. Rengeteg új embert ismertem meg, így teljesen eltűnt az az űr, amit korábban éreztem. Gondolj bele: a teljes zárkózottság után rengeteg interakciót kaptam. Előtte csak ültem a szobámban, néztem a gitárom hat húrját, és magnókazettára vettem fel az ötleteimet. Most pedig kinyílt a világ.”
Nem meglepő módon most is pirosat viselsz. Lehet azt mondani, hogy már a védjegyeddé vált?
Érdekes, hisz régen egyáltalán nem hordtam pirosat. Amikor a Mostantólt készítettük, volt egy olyan gondolatom, hogy mivel én vagyok a történetben a negatív karakter, ezért a jelenlétemhez jól passzolna a piros, mint a tilos jelzés színe. Ez hozta magával azt, hogy a forgatásra beszereztünk egy klasszikus piros melegítőt. Aztán jött egy pont, amikor elkezdtem zeneileg feldolgozni a konfliktusokat, amit kifejezetten élveztem. Később több ilyen hangvételű dalom is készült, amihez remekül passzolt ez a színvilág, így végül nagyon megszerettem.
Előfordult valaha, hogy ez a markáns szín szabályokba ütközött?
„Amikor A Dalban szerepeltünk, a csatorna szabályzata szerint melegítőben nem lehetett képernyőre kerülni. Szerették volna, ha inkább egy klasszikus zakót veszek fel. Kérdezték, miért ragaszkodom ennyire ehhez a stílushoz, én pedig elmagyaráztam nekik, hogyan kötődik a piros szín és a laza öltözet a dal hangulatához, illetve a Rácz Gergő-imázshoz. Végül, mivel a zakóhoz mindenképpen ragaszkodtak, kitaláltam egy kreatív megoldást: csináltattam egy olyan piros öltönyt, amire fehér csíkokat varrattunk fel, így pontosan úgy nézett ki, mint a melegítőm. Amikor megjelentem benne, a stáb már csak mosolygott, mert ezzel a húzással nem nagyon tudtak mit kezdeni.”

Mondhatjuk, hogy a dalaidat egy az egyben a saját életed ihleti?
„A sorok mögött mindig van személyes tapasztalásom, de azért azt nem lehet állítani, hogy ha valaki végighallgatja egy albumomat, akkor az egész magánéletem feltárul. Nagyon sok minden fakad a saját megéléseimből, ám az is előfordul, hogy egy hozzám közel álló ember történetét írom meg. Egyszer egy kedves hölgyismerősöm azt mondta: elképesztő, hogy mennyire pontosan sikerült megfogalmaznom azt, amit ő is átélt. Megkérdezte, hogyan tudok férfiként ennyire hitelesen megírni egy női nézőpontot. Nagyon jó érzés volt ezt hallani. Igazából képes vagyok belehelyezkedni a különböző helyzetekbe, és a történeteket úgy összefoglalni, hogy a végeredmény működjön. Számomra az a legfontosabb, hogy a dal egyfajta lenyomat legyen a való életből.”
Nyakadon a rengeteg fellépés. Ilyenkor tudsz elég időt szakítani a kislányodra?
Próbálok mindig ott lenni a kislányomnak. Persze van, hogy a sűrűbb időszakok közbeszólnak, és kevesebb időnk jut egymásra, de olyankor igyekszem bepótolni ezt a lemaradást.
Látod rajta, hogy hasonlít rád?
„Lorcsi is rendkívül kreatív alkat: gyönyörűen táncol, nagyon szereti a zenét, és hihetetlenül szépen rajzol – pont úgy, ahogy gyerekként én is. Hétéves, de már most igazi kis szöveg- és zeneszerző, szóval ezen a téren is elképesztően jól megértjük egymást. Nagyon sokszor teljesen egy rugóra jár az agyunk. A gondolkodásmódján és a lelkivilágán is érezhető, hogy mennyire hasonlít rám, de egyébként külsőre is tiszta apja”
– mesélte Rácz Gergő kislányáról.

Ha már ennyire művészlélek, ragaszkodnál ahhoz, hogy ő is a zenei pályát válassza?
Nincs bennem semmiféle ilyen kikötés. Saját magamon tapasztaltam meg, hogy nálam egyszerűen nem létezik B verzió. Pontosan tudtam, hogy elégedetlen lennék, ha nem azt csinálhatnám, amit igazán szeretek. Kiskoromban is biztos voltam benne, hogy boldogtalan lennék, ha bármi mással kellene foglalkoznom – én pedig nem akartam boldogtalan lenni. A kislányomra is ugyanezt akarom hagyni: azt csinálja majd, amit ő szeretne.
Ad neked ihletet a feleséged? Jellemző rátok, hogy együtt ötleteltek egy-egy új számon?
„Inspirál, olyannyira, hogy a most készülő új dalomba is beletettem az egyik kreatív ötletét, ami nagyon sokat ad hozzá a számhoz. Egyáltalán nem akar visszahúzni vagy megváltoztatni, még akkor sem, ha egy-egy dalszöveg nem esik jól a lelkének. Mindig arra szavaz, hogy a zeném maradjon teljesen önazonos. Régebben együtt dolgoztunk, de most a legtöbb idejét a kislányunkkal tölti, és fantasztikus édesanya”
– osztotta meg Rácz Gergő feleségéről.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.