Rácz Gergő élete ma a csillogásról, a színpadokról és a több ezres rajongótáborról szól – de kevesen tudják, hogy gyermekkorában hajszálon múlt az élete. A mosolygós énekes múltjában egy olyan titok lappangott éveken át, amely végül egész személyiségét formálta át: a magányt, a zenét, az elszántságot. Úgy döntött, hogy elmeséli azt a történetet, amely nélkül talán sosem születtek volna meg a dalai, és ma nem készülne élete legfontosabb koncertjére.

Rácz Gergő gyerekkorában súlyos beteg volt. — Rácz Gergő gyerekkora nem telt mindig felhőtlenül (Fotó: Bors)

Rácz Gergő tbc-s volt 10 évesen

„10 éves koromban majdnem elvitt a tbc, majdnem meghaltam, de ez belülről nem volt olyan ijesztő” – kezdte a megrendítő vallomását. Gyerekként nem értette, mi történik vele, csak azt érezte, hogy egyszerűen kiesik a megszokott világból.

Nem is érzékeltem belőle olyan sokat, csak annyit, hogy nagyon sokat aludtam, rosszakat álmodtam, kedves doktornőkkel találkoztam, akiknek anyukám ajándékokat vitt. Volt az egésznek valamilyen ünnepélyes hangulata

– emlékezett vissza arra, milyen különös derű lengte be azt az időszakot, amely akár tragikus is lehetett volna.

Semmi sem volt utána a régi

A kezelés hónapjai úgy repültek el, mintha nem a valóságban történt volna: „Pár hónap úgy szállt el, mint pár éjszaka. Amikor visszamentem a suliba, akkor viszont minden más lett, elveszítettem a kapcsolatot az osztálytársaimmal, elaludtam órán...” – vallotta be. A gyermek, aki korábban kacagva futott a szünetben, egyszer csak kívülállóvá vált. Az egyik pillanatban még barátok vették körül, a következőben már idegenné vált közöttük.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Rácz Gergő Hivatalos (@raczgergo_official) által megosztott bejegyzés

Titokban tartották a betegséget

A család azonban sokáig óvta attól, hogy megtudja, mi is történt vele pontosan: „Csak évekkel később tudtam meg a családi titkot, hogy tuberkolózisom volt” – ismerte el. Akkoriban a tbc-ről mindenki halálosan rettegett, nem verhették nagy dobra. Az énekes bevallotta, hogy a betegség miatti elszigeteltség tette azzá, aki ma: álmodozóvá, zenébe menekülő fiatal fiúvá, akinek a fülhallgató lett a legjobb barátja.

Épp időben vitt el anyukám a fővárosi tűdőgondozóba, egyébként ha ez nem történik meg velem, akkor nem töltök annyi időt magányosan, nem hallgatok annyi zenét és lehet, nem készülnék most életem legfontosabb koncertjére

– árulta el. Ma már nem félelemmel gondol vissza a betegségére, hanem hálával: „Minden úgy jó, ahogy van” – vallja. A zenéje azokhoz szól, akiknek valami nehéz jutott osztályrészül, és erőt merítenek a dalaiból.

Rácz Gergő: „Majdnem meghaltam, de ez belülről nem volt olyan ijesztő...”