„Nem tudtam elengedni” – Döbbenetes titkot árult el az ágya mellett őrzött hamvakról Aurelio!

A Való Világ sztárja egy mélyinterjúban beszélt arról a hatalmas űrről, amit a családfő hagyott maga után 2015. november 24-én. Bár a külvilág számára Aurelio mindig a magabiztos, olykor harsány arcát mutatta, a zárt ajtók mögött egy gyászoló fiú lakott, aki szó szerint képtelen volt elengedni a múltat. Elképesztő, de csaknem hat éven át élt együtt édesapja hamvaival.

Aurelio édesapja emlékét nem tudta elengedni

A sztár megrázó részletességgel mesélt erről az időszakról: „Nem tudtam elengedni, nagyon nehéz volt, az én apám meghalt 2015. november 24-én és 2021 októberében szórtam el a hamvait, addig az ágyam mellett volt, és nem tudtam elengedni.”

Aurelio szerint az édesapja rendkívül szigorú, ugyanakkor hatalmas tudású ember volt, aki sajátos, intellektuális és nem ritkán szarkasztikus humorral nevelte a fiát. Bár sokan nem értették a stílusát, és bántónak találhatták, hogy „kis debilemnek” hívta a gyermekét, Aurelio pontosan tudta, hogy ez is a szeretet jele volt.

A családi titok

Az interjúban egy eddig szigorúan őrzött családi titok is felszínre került. Kiderült, hogy nem Aurelio volt az egyetlen a családban, aki megjárta a büntetés-végrehajtási intézetet. Édesapja egykor külföldön került szembe a törvénnyel illegális szerencsejáték miatt.

Bár a sors fintora, hogy végül mindketten börtönbe kerültek, Aurelio szerint óriási különbség van a két eset között. Míg az édesapja egy dörzsölt, nagystílű húzás miatt bűnhődött, addig ő saját bevallása szerint egy „szaros 180 ezer forint” és a maffiakomplexusai miatt kényszerült a rácsok mögé.

A züllés kezdete

A beszélgetés során a híresség a múltbéli drogproblémáira is kitért. Bevallotta, hogy a szeretetéhség és a belső feszültségek elől menekülve nyúlt a tudatmódosító szerekhez. Kezdetben füvezett, de aztán jött a keményebb szer, ami teljesen megváltoztatta a gondolkodását. 

– emlékezett vissza a sötét időszakra Aurelio a Versek Vidáman podcastjében, aki ma már tiszta fejjel, de az édesapja emléke előtt tisztelegve próbálja építeni a jövőjét. Bízik benne, hogy az édesapja odafentről figyeli, és a hibái ellenére is büszke rá.