Laár András a magyar kulturális élet megkerülhetetlen alakja, akit a KFT zenekar frontembereként és abszurd humoristaként is imád a közönség. Az utóbbi időben azonban csendesebb életre vágyott, és a tanyasi létben kereste a spirituális békét. Most mégis úgy döntött, hogy búcsút int a vidéki romantikának és visszatér a rivaldafény közelébe. Kiderítettük, mi áll a hirtelen költözés hátterében és milyen az élet egy balatoni panorámás luxuslakásban.

Sokan értetlenül álltak azelőtt, miért adná fel valaki a természet közelségét a városi falakért. A válasz azonban egyszerűbb, mint gondolnánk: a hivatás szólította el.
A nyár folyamán egy magánszínháznak az egyik színészlakásában lakom. Van nyolc hasonló lakosztály, ahol a színészek lakhatnak. A költözés nem csupán kényelmi szempont, hanem a munka feltétele is, hiszen egy nagyszabású produkció készül. Persze én már korábban megkaptam a felkérést, hogy legyek én a főszereplője a Molière Képzelt beteg című darabnak, de így is izgatott vagyok
– kezdte lapunknak büszkén. A munka azonban nem merül ki a színpadi jelenlétben. A darab rendezője német nyelven alkot, és alaposan átdolgozta a klasszikus művet, lerövidítve azt a modernebb hangvétel érdekében. Ez pedig különleges feladatot rótt a főszereplőre:
„Ő német nyelven ír, nekünk az ő általa megvariált szöveget kell magyarra fordítani, mert én ugye sokkal jobban beszélek magyarul, mint ő. Úgyhogy gyakorlatilag németről magyarra műfordítok jelenleg. Szóval fantasztikus, gyakorlatilag itt alkotó életet élek” – folytatta lelkesen a Borsnak mindennapjairól.
Az új helyszín azonban furcsa változásokat is hozott a művész életébe. Bár a kényelem adott, a megszokott arcok eltűntek mellőle. Mint kiderült, a távozás oka meglehetősen prózai volt: a kutyák.
Annyiból furcsa ez az új környezet, hogy Kalocsai Krisztiánék nincsenek itt. Egy ideig itt voltak, de aztán elmentek. Túl sok kutya volt itt hirtelen, és azt nem lehetett tolerálni, hogy mindenhova odapisilnek a kiskutyák.
- mesélt a különválás okairól a nevettető. Krisztiánnak végül Budapestre kellett utaznia, ahol egy ideig egy barát lakásában húzta meg magát, de a sorsa azóta is bizonytalan:
„Hát, nála még folytatódik ez a sodródás.”
A folyamatos vándorlás nem újdonság a zenész számára, aki az utóbbi két évben elképesztő tempóban váltogatta a lakhelyeit. Számára az otthon nem tégla és habarcs, hanem egy belső állapot, amelyhez csak néhány alapvető kellék szükséges:
Nekem mindenhol otthonos. Igazából már régóta nem érzem azt, hogy valahol igazán otthon vagyok. Nem ezen a világon van az én otthonom, de mindenhol otthon tudom érezni magam amíg: az ágyamon tudok üldögélni, gyújthatok egy füstölőt és elfér a gitár a kezemben, ha ez megvan, akkor én rendben vagyok. És így lehetett 40 helyen lakni két év alatt.
Ez az időszak embert próbáló volt, hiszen vagyona nagy része raktárakban pihent:
„Csak a legszükségesebbeket vittem magammal: egyik panzióból a másikba, vagy egyik szívességlakásból a másikba. Azt láttam, hogy nincs lakásom, de viszont laknom kellett valahol.”

A mostani lakhelye azonban minden eddigit felülmúl. Amikor kilép a teraszra, olyan látvány fogadja, amit szavakkal is nehéz leírni. A naplemente és a fények játéka teljesen elvarázsolta az egykori tanyasi lakót.
Ez valami drámai. Tehát kimegyek ide a teraszra, és ott van a Balaton-látkép, igen. Majdhogy nem giccses, hogyha olyan a napsütés... Az ember azt mondaná, hogy giccs, de hát maga a természet csinálja, tehát nem giccs. Festői. Festői, igen, így kell mondani, de az a baj, ha egy festő ezt lefesti, arra már azt mondanák, hogy giccs. Rózsaszín, és vörös, és sárga, aranyló, és ragyogó kék színek, így egymással összekombinálva, szóval meg tud állni az ember esze, hogy itt mik tudnak lenni, hihetetlen.
Úgy tűnik, Laár András végre megtalálta azt a helyet, ahol a luxus és az alkotói szabadság kéz a kézben jár, és ahol a spirituális béke mellé a magyar tenger látványa is párosul.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.