A Kossuth-, és Liszt Ferenc-díjas művész gőzerővel készül a Várkert Bazárban, június 6-án megrendezésre kerülő koncertjére. Kovács Kati kivételesen beszélt a férjéről való kapcsolatáról, a boldog házasság titkairól is.

Egyik dalában egy fiatal lányról énekel, és teszi fel a kérdést: „Hol az a lány?” Néhány sorral később a válasz is megérkezik: „Ő voltam én, én lettem ő. Kérdőre vonsz, elmúlt idő.” A lány időközben ikon lett, hatvan éve él a zenének és a színpadnak. Viszont a mai napig számos kérdés foglalkoztatja.
„Van egy-két kérdésem, de sokan nem szeretik, ha azokat a sajtó előtt teszem fel” – vallja be az énekesnő a hot! magazinnak. „Voltak kivételezések abban a rendszerben is, és nem biztos, hogy mindig szakemberek irányították a zeneipart. Amikor egy interjúban arról beszéltem, hogy bőven akadtak visszaélések, az időközben szentté avatott emberek nagyon megsértődtek. Egyenesen azzal vádoltak, hogy ez nem volt igaz. De, nagyon is igazat mondtam! Viszont akkor nem részleteztem a teljes igazságot, azt, hogy mennyi atrocitásnak voltam kitéve.”
Akkoriban is voltak munkahelyi zaklatások, amelyeken én könnyedén túlléptem, mert ilyen a természetem.
„Így védekezem, nem akarok sokat foglalkozni a problémákkal. Cserháti Zsuzsa viszont, aki ugyanúgy megszenvedte azt az időszakot, sokáig élete fő tragédiájaként emlegette, hogy mennyi abúzus érte.”

„Az első Ki mit tud?-selejtezőmön azt mondták, nem is énekelek, hanem kiabálok” – idézte fel a művésznő. „Gyorsan megtanultam, hogy az élet igazságtalan. Istenem, ha tudnád, hogy mit énekelt a győztes kislány! Azt, hogy: „Ó, mit tett velem ez a Jenő…” Én meg egy dszesszes dalt, mert már akkor is az érdekelt. Mikor azt mondták, hogy kiabálok, lejöttem a színpadról, és elhatároztam, hogy akkor én ezt itt be is fejeztem. Lezártam magamban azt a korszakot.”
A mai napig így élem az életem: ha bármit lezárok, többé nem nézek vissza. Onnantól inkább a jövő érdekel.
„A következő Ki mit tud?-ra az édesanyám nevezett be. Ha ezt nem teszi, biztos, hogy nem a zenei pályán kötök ki, mert már volt egy ellenérzésem a zenével kapcsolatban. Azt mondtam, ha így zsűriznek, akkor nekem nem ez az utam. Később aztán kárpótolt az élet. A zenei vetélkedők világa manapság sokkal inkább a show felé tolódott el, amire remek példa A Nagy Duett is. Nagyon örültem Gubik Petrának, aki a Csináljuk a fesztivált! című műsorban elénekelte az Add már, uram, az esőt! című dalomat, mert az egy fantasztikus előadás volt. Nem titok, vannak kedvenceim, Vavra Bencét, Baricz Gergőt például nagyon szeretem” – árulta el.
Kovács Kati azon kevesek közé tartozik, akik külföldön is sztárok lettek. A kezdeti elutasítás és a számtalan kudarc sokakat talán arra ösztönzött volna, hogy egy-egy külföldi meghívás apropóján minden lelkiismeret-furdalás nélkül hátat fordítsanak az országnak. Ő soha nem volt kíváncsi arra, vajon mennyiben futott volna be más karriert, ha csak egyetlenegy megkeresésre is igent mond.
„Nagyon sok ajánlatot kaptam külföldről” – mondta mosolyogva a művésznő.
Amikor Hamburgban jártam, a Led Zeppelin előtt léptem fel. Az Ein Tag im September című dalom rögtön sláger lett, és szinte le sem jöttem a színpadról, amikor a kezembe nyomtak egy lakáskulcsot, és közölték: ha akarok, még ma odaköltözhetek.
„Mondtam édesanyámnak, hogy ha ezt elvállalom, akkor öt évig nem jöhetek haza. Édesanyám tipikusan az a szülő volt, aki mindent szeretett volna megadni a gyermekének, és mindig jót akart. Rám nézett, és mosolyogva azt mondta: „Gyorsan eltelt volna az az öt év.” Voltak más ajánlatok is, de én nem tudtam itt hagyni a családomat, a barátokat, a színpadot. Még úgy sem, hogy ott is volt színpad, és egy egészen más élet várt volna rám. Ha ott listavezető volt egy dal, abban a pillanatban százan karoltak beléd, és azt akarták, hogy sztár legyen belőled. Itthon nem így volt, mégis maradtam” – mesélte az énekesnő.

Egy alkalommal azt nyilatkozta: „Addig fogok énekelni, amíg élek és létezem.” És ezt valóban komolyan is gondolja – képtelen leállni, és ezt nem is titkolja.
Nem gondolkodik a visszavonuláson, ehelyett készül a következő nagykoncertjére, amelynek a VárkertFeszt keretében a Várkert Bazár ad otthont, június 6-án.
„Csak egyvalami állíthat meg, az egészségem romlása” – folytatta határozottan. „Nagyon sok külföldi sztár van, Tom Jonestól Mick Jaggerig, akik szintén a mai napig a színpadon érzik jól magukat. Ők sem álltak le.”
A zene életben tart. Olyan, mint egy napi rutin, ami hozzátartozik az életemhez, akárcsak az evés vagy az ivás. Ha nem a színpadon vagyok, akkor zenét hallgatok, vagy magamban énekelek.
„A nagykoncertek előtt általában rosszul alszom, mert miért is sikerülne elaludni akkor, amikor a mai napig nyom annak a felelőssége, hogy csakis felkészülten állhatok a színpadra. Így éjszaka gondolatban végig mondom a dalok szövegét. Mellettem ott szuszog a férjem, aki semmit nem hall ebből. Ugyanakkor, mivel harminc éve van velem, már pontosan tudja, hogy nem alszom, hanem a dalokat memorizálom. Ez nálam egy belső kényszer is.”
Volt időnk megszokni egymást az elmúlt néhány év alatt, ahogy azt is, hogy ki mivel foglalkozik.
„Azzal is tisztában vagyunk, hogy ha a másik egy nagyobb feladat előtt áll, akkor arról szólnak az éjszakái is” – mesélte az énekesnő.

Kovács Kati párja kérésének eleget téve a magánéletükről nem sokat nyilatkozik. Az informatikusról korábban elárulta, hogy nemcsak nagyon jóképű, hanem hihetetlenül nyugodt természetű is. Az ellentétek pedig vonzzák egymást, legalábbis ideig-óráig, ám idővel a nagy különbözőség miatt sokak szerint elkerülhetetlenné válik, hogy a felek külön folytassák útjukat. Ők ketten azonban rácáfoltak erre.
Pontosan az ellentéte annak, amilyen én vagyok: ő nyugodt és kiegyensúlyozott
– mesélte büszkén Kovács Kati házastársáról. „Rácáfoltunk a sztereotípiákra, aminek talán az a titka, hogy kölcsönösen tiszteljük, szeretjük és becsüljük egymást. Nagyjából mindenről egyforma a véleményünk. Édesanyámnak három cicája volt, és egy alkalommal megláttam, miként beszélget velük. Hihetetlen, mennyi türelme volt azokhoz a kis állatokhoz! A párommal egyformán emberségesek vagyunk, és mindketten tartjuk magunkat az adott szavunkhoz. Nagyon azonos az értékítéletünk, és nagyon hasonlóan gondolkodunk. Egy kicsit osztrák vagyok, szeretem a nyugalmat és a rendet magam körül. Vele minden adott ahhoz, hogy nyugodt életet élhessek.”

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.