Egy nagyon fontos, ugyanakkor könnyen félreértelmezhető mondattal zárult a Dr. Zamecsnik Tamással készített interjúnk. Ezért is vesszük ezt előre, hogy aztán sallangmentesen közölhessük a Katzenbach-gyilkosság kapcsán folyó bírósági eljárás alakulásával kapcsolatos véleményét. És a gondolatait arról a fordulatról, ami múlt hét csütörtökön történt a Fővárosi Ítélőtáblán, ahol a másodfokon eljáró bírói testület hatályon kívül helyezte az elsőfokon meghozott, életfogytiglani fegyházbüntetést. Ami ugye annyit tesz, hogy Curtis testvére számára megnyílt a lehetőség arra, hogy egy újabb eljárás során bizonyítsa ártatlanságát a sok éve zajló, szövevényes, de leginkább zavaros ügyben.

Curtis testvérének ügyvédjét egy ponton arról kérdeztük, hogy lehetséges-e egy esetleges felmentő ítélet után rehabilitálni és pláne kárpótolni egy vádlottat, akiről végül bebizonyosodik az ártatlansága. Mindez annak az öt évnek a fényében érdekes, amit Sz. Lajos letartóztatásban töltött a Katzenbach-gyilkossági ügy kirobbanása óta. Dr. Zamecsnik Tamás erre adta azt a bizonyos, könnyen félreérthető, mégis fájdalmasan őszinte és logikus választ. „Ha a végén úgy alakul a történet, hogy az ügyfelemet felmentik, akkor van egy úgynevezett kártalanítási eljárás, amelynek az összegszerűségét el sem mondom, mert annyira szánalmas. De egyébként ez az, ami senkit sem érdekel.”
Én ki is mondtam a Fővárosi Ítélőtábla előtt, hogy ügyvédi szempontból ezt az ügyet már nem lehet megnyerni. Hiszen, az ügyfelem öt éve van letartóztatásban egy olyan bűncselekmény vádjával, amit nem követett el.
„Bármit is csinálok, nem tudom visszaadni ezt az öt évet. Ahogy senki más sem tudja. Sem neki, sem a családjának. Azt kell hogy mondjam, hogy intő példának kell lennie mindannak, ami ebben az eljárásban történt. A bírói gondolkodás alapja a kétely. Ha pedig valakivel szemben, egyetlen ember megkérdőjelezhető hitelességű vallomása áll, akkor egy jogállamban a vádemelésig sem szabadna eljutni, nemhogy egy elmarasztaló ítéletig” – mondta hangjában érezhető szomorúsággal a jogi szakember.

Ezután térjünk rá arra, hogy Dr. Zamecsnik Tamás szerint mikor lehet esedékes a Curtis testvére ellen jelenleg érvényben lévő kényszerintézkedés enyhítése, vagyis Lajos, mikor kerülhet mondjuk házi őrizetbe. „A cél az lenne, hogy az ügyfelem ellen fennálló, jelenlegi kényszerintézkedés minőségét enyhítsük. Azaz szeretnénk elérni, hogy Sz. Lajos házi őrizetbe kerüljön a megismételt elsőfokú eljárás időtartamára. Ennek a realitását valahová a jövő év elejére teszem. A folyamat úgy néz ki, hogy most a legfőbb ügyészségen keresztül felterjesztik a kúriához, ahol első körben arról döntenek majd, hogy a kényszerintézkedést fenntartják-e, vagy sem. Itt van lehetőség a megszüntetésre is. Majd döntenek arról, hogy a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyező határozata megfelelő volt-e. Ha azt mondja, hogy megfelelő volt, megy tovább az akta az elsőfokú bíróságra, ahol már a kényszerintézkedés tárgyában dönteniük kell” – mondta Dr. Zamecsnik Tamás.

Curtis bátyjának védője ugyanakkor rendszeres és szoros kapcsolatot ápol a családdal, így első kézből tudott beszámolni arról is, hogyan érzik magukat azután, hogy megszületett az elsőfokú, súlyos ítélet hatályon kívül helyezéséről szóló döntés.
Legutoljára most reggel találkoztam a családtagokkal. Mindenki bizakodó, bár az is igaz, hogy mindannyian reménykedtek abban, hogy a vádlottak bűnügyi felügyelet alá kerültek. Természetesen, bőven benne volt a pakliban, hogy nem így történik, vagyis nem lepődtek meg, ahogy én sem. Hiszen az életfogytiglannal történő fenyegetettség magával hozza, hogy a vádlottakat nem engedik ki a letartóztatásból.
Ugyanakkor az, hogy nem egy tényleges, életfogytiglannak kell szembenézniük, hanem egy új eséllyel, mindenkit óriási örömmel tölt el. És persze bizakodásra ad okot, hogy végre, egy tisztességes eljárás veszi kezdetét és be tudjuk bizonyítani, hogy kik voltak a tényleges elkövetők. Ügyfelem is nagyon örült a hatályon kívül helyezésnek. Természetesen az elmúlt öt év óriási nyomást gyakorolt rá. Finoman mondom: Nem érzi jól magát a büntetés végrehajtás keretein belül. Ugyanakkor az adott körülményekhez képest nagyon tisztességesen viselkednek vele az intézményben. De azt tudni kell, hogy a letartóztatás körülményei legalább annyira súlyosak, vagy talán még súlyosabbak is, mintha fogházban lenne” – árulta el az ügyvéd.

Dr. Zamecsnik Tamást arról is kérdeztük, melyek voltak a legsúlyosabb eljárásjogi hibák, ami miatt a bíróság úgy döntött, nulláról kezdik elé a tárgyalássorozatot Katzenbach Imre meggyilkolásának ügyében. „Említenék két-három példát amelyek az elsőfokú eljárás során már önmagukban is okot adhattak volna arra, hogy az ügyfelem bűnösségét egyedüliként »megalapozó« vallomást, vagyis vallomásokat ne értékeljék bizonyító erejűként. Hogyan elképzelhető például az, hogy a sértettet, aki ugye egy sportoló volt, hátulról, csákánnyal fejbe vágták, hogy az elkövető és közte volt még egy ember, aki lefogta? Ez nem életszerű. Ugyanakkor számot kellett volna adni arról is, hogyan mondhatta ki az elsőfokú ítélet, hogy vagy az egyik, vagy a másik vádlott követte el magát a gyilkos cselekményt. Ennek a tisztázásra mégiscsak törekedni kellene egy ilyen súlyú ügynél.
De említhetném azt is, hogy H. Attila vallomásában az hangzik el, hogy sósavat használtak a holtest eltüntetéséhez, miközben ezzel egyező mintát nem találtak a helyszínen.
Nem beszélve arról, hogy az elkövetés időpontjával kapcsolatban is felmerültek kételyek, és ez ügyben mégsem történt érdemi felderítés a bíróság részéről. Ugyanakkor beszélhetünk arról is, hogy H. Attila nyolc, egymástól jelentősen eltérő vallomást tett. Az elsőfokú bírósági döntés indoklásában ki kellett volna térnie arra, hogy melyiket és milyen súllyal fogadta el az ítélethozatalkor. Ez esetben nem nekem kellett volna kitalálnom, hogy a bíróság mire is gondolt. Az elsőfokú ítélet egyszerűen nem tette egyértelművé az egyszerű felhasználó, vagy akár az ügyvédek számára sem, hogy mi alapján is hozták meg a döntést. Ez pedig sérti a tisztességes eljáráshoz fűződő alapelvet. Erről is szólt az elsőfokú ítélettel szemben benyújtott felebezésünk. Önellentmondásból egyébként rengeteg volt, melyek a másodfokú eljárás lezárásaképpen el is hangoztak az ítéletben, majd három órás indoklásában” – zárta gondolatait Dr. Zamecsnik Tamás.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.