Esztergályos Cecília a 6. házasságáról: „A férjem szentül hiszi, ha előbb találkozunk, rég elváltunk volna”

Esztergályos Cecília, Kossuth-, és Jászai Mari díjas színésznő a nyolcadik ikszet tapossa, mégis olyan energia sugárzik belőle, hogy azt a fiatalabb korosztály is megirigyelheti. Esztergályos Cecília férje, Fonyódi Péter 40 éve rabja a mindig harsány művésznőnek. Azt mondja, a hosszú házasság titka az elfogadásban rejlik. 

• Esztergályos Cecília balettművészként diplomázott, majd ezt követően jelentkezett a színművészeti főiskolára
• Jelenleg hat darabban játszik, egy héten hat napot munkával tölt
• A Kossuth-díj mellett számos kitüntetéssel büszkélkedhet
• Alkotói vágya a festészet és a kerámiázás kapcsán is megmutatkozik
• Fonyódi Péter a hatodik férje. Esztergályos Cecília férjei között volt művész és civil egyaránt.

Esztergályos Cecília: „Akit szeretek, azzal mindent meg tudok beszélni”

Olyan erő sugárzik belőle, hogy az ember óhatatlanul is esetlennek, teszetoszának érzi magát mellette. Mindig is ilyen volt. Képtelen leállni, nem akar tudomást venni sok mindenről. Honnan ez az erő?

„Nem vagyok mindig jókedvű, de a Jóistentől megkaptam azt a lehetőséget, hogy tudjak örülni a legkisebb örömforrásnak is” – kezdi Esztergályos Cecília. „Aki állandóan jókedvű, az nem normális vagy nincs minden rendben nála! Hiszek abban, hogy amikor az ember tévútra téved, akkor Isten ad egy lehetőséget vagy kettőt, esetleg hármat és akkor meg kell próbálni élni ezekkel.”

Kicsit az az érzése az embernek, hogy a művésznő számára a kor nem több, mint egy mentsvár, egy kifogás, ha arra van szüksége. Legendás a terhelhetősége, az, ahogyan veszi az élet akadályait. 

„Hát ezt egy normális ember nem mondja 83 éves korában, amikor 40 éve él együtt valakivel! De én így érzem, és boldog vagyok, hogy kimondhatom. Soha nem tudnék úgy élni, hogy ne mondjam ki azt, ami bennem van. És az sem érdekel, hogy ezzel kit sértek meg, hiszen csak őszinte vagyok. Akit szeretek, azzal mindent meg tudok beszélni. Még azt is, ha hibát követek el. Nemegyszer előfordult, hogy elgondolkodtam azon, amit mondtam, majd felhívtam a másikat, hogy elmondjam neki, hogy »Bocs, ne haragudj, nem úgy akartam!«”

Esztergályos Cecília férje: „Egy nő nem mond olyat egy férfinak, hogy csókolom a kezedet”

Péter több mint 40 éve társa a művésznőnek. Ő a hatodik férje, és ő az, aki hihetetlen türelemmel, és olyan alázattal figyeli a Nő minden szavát, amire csak egy szerelmes férfi képes. Tökéletesen összecsiszolódtak. Olyanok ők, mint a gyűrű foglalatába tökéletesen passzoló gyémánt, amelyben a kőnek egyetlen dolga van: ragyogni.

– árulja el a férj, aki hozzáteszi: „Ritka, hogy valaki képes annyira őszintén élni az életét, ahogyan azt ő teszi. Amikor erről beszélgetünk, próbálom elmagyarázni, hogy tulajdonképpen ez olyan, mintha úgy pókerezne, hogy kirakja a lapjait, megmutatja, hogy nála van két hetes, három király, majd megkérdezi: »És nálatok mi van?« Viszont a mai napig nem érti, hogy a többiek miért nem mutatják meg neki a saját lapjaikat… Ezzel a naiv őszinteséggel az emberek nagy része nem tud mit kezdeni. Az az óriási szerencsénk, hogy megtanultunk egymás nyelvén beszélni, és ma már egy közös nyelvet használunk. Mindketten a művészvilágból jöttünk: ő balettet, majd színészetet tanult, én pedig 25 évig voltam színpadon zenészként. Ez pedig kell ahhoz, hogy valaki megértse, a színész miért olyan, amilyen. Egy civil életből jött férfi mindig meglátná benne a művésznőt, de a nőt már nem biztos! Mert egy nő nem mond olyat egy férfinak, hogy »csókolom a kezedet«. Ezt egy mérnök vagy egy matematikus nem tudná a helyén kezelni. Számunkra viszont ez már természetes. Amikor elnézem ezeket a viselkedési formákat, ezeket az eltúlzott örömöket, megnyilvánulásokat a színészeknél, mindig mondom, hogy olyanok, mint az óvodások.”

Olyan, mintha egy kétszemélyes darabként folytatódna a beszélgetés. Játszanak. Röpködnek a szavak, gesztusokból is remekül értik egymást. 

– árulja el mosollyal a szája szélén Péter. 

„Jó, de most már azt is áruld el, hogy hogy hívsz engem!” – kéri harsányan Cili.

„Acél Ica, született Vas Lajos” – válaszol a férje. „A Sári bírót végszavaztam neki. Én csak a végszavakat olvasom föl, de ő végigmondja a saját, végeláthatatlan, iszonyúan hosszú szövegét. Nem is tudom, hogyan képes megjegyezni több száz oldal szöveget. Hallgattam, és egyszer csak annyit mondtam: „Acél Ica, született Vas Lajos”.”

Az acél pedig ellenáll a betegségeknek is. „Acél Ica” négy csípőműtéten van túl, januárban pedig súlyos bakteriális fertőzésen is átesett. Hétből hat napon színpadra áll, holott még a teljes felépüléssel kellene foglalkoznia. 

„Másfél hónapig voltam beteg, és állítólag hat hónap-egy év, mire az immunrendszerem újra a régi lesz. Egy hónapot hagytam ki, és borzalmas napokon vagyok túl. Csak aludni akartam, mert annyira fáradtnak éreztem magam” – árulta el a színésznő.

„Nem szeretném, hogy bárki irányítson!”

A visszahúzódó férfit tökéletesen egészíti ki a folyton pezsgő, életigenlő asszony. Régi ez a szövetség, és nincs, ami felbonthatná. A színész szárnyaló lelke és gyermeki énje tökéletes biztonságban érezheti magát a kedvese oldalán.

– meséli Cili, majd férje veszi át a szót: „Ő Vízöntő, és pedig Halak. Tökéletlen párosítás vagyunk!”

„Nem tökéletlen” – vág közbe Cili. „Mondjuk ki: az van, hogy a Vízöntő kiönti a Halakat…”

„Én pedig nagyon Halak vagyok, ő meg nagyon Víz­ön­tő” – veszi vissza a szót a férj. „Ahhoz, hogy egy kapcsolat élni tudjon, a kettőnek egynek kell lennie. Viszont ha a Vízöntő nyolcvan százalékban jelen van, ott a Halaknak már csak húsz százalék jut. Ehhez nem mindig könnyű igazodni.” 

„Mindent, ami vagyok, és kikiabálnám, azt ő hangszereli – a gondolataimat, az elképzeléseimet –, és a helyükre rakja ezeket. Én pedig elfogadom ezt. Ez nem azt jelenti, hogy irányíthat! Nem szeretném, hogy bárki irányítson! Ez nem létezik” – mondja Cili, aki hozzáteszi: „Viszont ő az, akinek meghagyom azt a lehetőséget, hogy elmondja, hogy mit nem csinálok jól.”

„Mindig megfontolom a mondandómat” – árulja el a zenész. „Nagyon fontos a szóhasználat, de egy pillanatig sem szabad, hogy azt érezze: irányítás alá került. Ami a legfontosabb egy kapcsolatban, az az, hogy a másikat tudd magad elé engedni. Ha ebben partner vagy, a legjobb ajándékot nyújtod át. Mert egy jó kapcsolatban nem az „én” fontos, hanem a „mi”.”