Bálint Antónia drámai vallomása: "Karácsonykor majdnem kicsekkoltam ebből a világból"

Keveset hallat magáról az utóbbi években az egykori szépségkirálynő és műsorvezető, Bálint Antónia, aki nemrégiben feldolgozta Balázs Fecó A csönd éve című dalát, amivel pillanatok alatt óriási sikert aratott. Barátai már évek óta biztatták, kezdjen el énekelni, számára azonban mégsem volt ennyire egyszerű meghozni ezt a döntést. A sors azonban annyi terhet pakolt rá, hogy maga is úgy érezte, a Csönd éve című dallal mindent kiénekelhet magából. 

Gyerekkori történésekre vezethető vissza, hogy Bálint Antónia énekel

A zenélés sokszor volt az élete része Bálint Antóniának. Korábban azonban maga sem vette ennyire komolyan az énektanulást. Orbán Józsi azok közé tartozott, akik mindig is biztatták: kezdjen valamit a hangjával. A korábban visszavonult szépségkirálynő és műsorvezető most ismét kilépett a rivaldafénybe. 

„Számomra nem volt annyira egyértelmű, hogy jó hangom van, holott a ba­rá­taim mindig erről győzködtek…”  – kezdte a hot! magazinnak Antónia, aki hozzátette: „Orbán Józsi több évtizedig volt a barátom, és sokszor biztatott, hogy énekeljek. Persze akkor még annyira szégyenlős voltam, hogy csak motyogtam magamban. Emlékszem, Józsi egy alkalommal rám is pirított: »Engedd már ki a hangod! Bezzeg ha veszekszel a pároddal, akkor tudsz kiabálni!« Azt viszont elárulom, hogy akkor született egy duett, amiről eddig kevesen tudtak. Ez most valahonnan előkerült, és amikor újra meghallgattam, elsírtam magam. Soha nem tartottam magam énekesnek, de az alapok megvoltak. Öcsi is csinált nekünk egy zenekart, amivel még haknizni is jártunk. Fiatalok voltunk, élveztük az életet, de mi sem vettük ezt komolyan.”

Bálint Antónia édesanyja halála egy fájdalmas pont volt számára

Az elmúlt két év más szempontból volt meghatározó Antónia életében. Ezzel egy fájdalmas korszak zárult le, amiről most őszintén mesélt a hot! magazinnak. Karácsonykor múlt két éve, hogy elveszítette az édesanyját, aki a gyilkos kórral harcolt. 

„Az elmúlt két évem nagyon nehéz volt. Két éve annak, hogy anyukám meghalt. A mi családunkban sajnos már máskor is előfordult tragédia decemberben. Korábban a bátyám másodikán ment el, anyu ötödikén. Nem volt annyira szoros a kapcsolatom vele, mint nekem a lányommal. Nagyon önfejű voltam, és sokat jöttem-mentem; volt, hogy három hétig nem láttuk egymást. Ráadásul korán önálló lettem, tizenkilenc éves koromban elköltöztem otthonról. Ebben közrejátszott az, hogy a szüleim nagyon szigorúak voltak. Édesapám sportoló volt, 225-szörös magyar válogatott jégkorongozó, elég kemény. Csend, rend és fegyelem határozták meg a gyerekkoromat, és tizennyolc évesen is haza kellett érnem este nyolcra. Pedig sok mindennel próbálkoztam, én is mondtam, hogy a barátnőmnél alszom. Egy napon besokalltam, elmenekültem; lázadtam az ellen, hogy soha sehová nem engedtek, holott akkor már barátom is volt. Közöltem velük, hogy elköltözöm, és azóta külön élek tőlük…” – mesélte Toncsi, aki az elmúlt két évben a zenébe menekült. 

Bálint Antónia betegségéről vallott

Antónia most már némi öniróniával beszél az elmúlt időszak történéseiről, holott bőven voltak benne mélypontok. Az, hogy ő és a dal egymásra találtak, szinte sorszerű volt az életében. 

„Nem volt betegségtudatom. A körülöttem lévők tudtak róla, de nem akartam tudomást venni arról, hogy akár meg is halhatok, holott benne volt a pakliban, hogy ki­csek­ko­lok ebből a világból. Sokat segített az is, hogy nem voltam ágyhoz kötve, éltem az életemet, a műtét után eljártam kontrollra, dolgoztam. Ilyenkor az ember gondolkodása kicsit átalakul. Az élet olykor különös dolgokat produkál, mert ekkor történt, hogy rám írt egy régi egyetemista csoporttársam, akinek van egy kis stúdiója, hogy mi lenne, ha elmennék hozzá, és fölvennénk egy dalt. Kapóra jött az üzenete, mert a sok, civil pályán eltöltött év után rájöttem, hogy hiányzik a nyüzsgés. Kellett valami, ami segített végleg bezárni egy ajtót, ami mögött képletesen otthagyom az elmúlt két évet. Kellett valami, ami feltölt, így nem csak a munkáról és a gyerekről szól az életem. Azonnal tudtam, hogy A csönd éve lesz az a dal, amit felénekelek”

– mesélte az egykori szépségkirálynő, aki váratlanul ért a hír, amikor az édesanyja elment. Antónia csak utólag tudta meg, hogy az anyukája több hónapja küzdött a gyilkos kórral, mivel a szülei közösen úgy döntöttek, hogy nem árulják el neki.

Megviselte anyukája elvesztése

„Édesanyám halálával nagyon nem tudtam mit kezdeni. Azt hittem, hogy a szüleim örökké élnek majd. Nagyon váratlanul ért a hír. Apu hívott december ötödikén, délelőtt tíz órakor, hogy baj van anyuval, nagyon gyenge. Kettőkor ismét hívott, és elmondta, hogy meghalt. Azonnal autóba ültem, de nem tudtam, hogy akarom-e őt így látni. Felhívtam pár ismerőst, és volt, aki azt tanácsolta, hogy ne így akarjak rá emlékezni, míg mások azt mondták, később bánom majd, ha nem köszönök el tőle... Amikor odaértem, jó volt, hogy meg tudtam ölelgetni és puszilgatni őt. Megkértem, hogy bocsásson meg nekem, és én is elengedtem a bántásokat. Amikor apu elmondta, hogy most jött volna a feketeleves, vagyis az a periódus, ami csak szenvedéssel és kínnal jár, azt mondtam neki: »Mindig okos nő voltál. Okosan éltél, és okosan tudtál meghalni is«. Így utólag örülök, hogy odamentem- elevenítette fel a fájdalmas pillanatokat, majd így folytatta: 

„Emlékszem, amikor Flipper Öcsit temették, ott álltam a ravatalozóban a koporsója mellett. Ösztönösen odamentem elköszönni hozzá; nem tudtam megállni, hogy ne tegyem meg. Képtelen voltam megszólalni, viszont hatalmas nyugalom lett úrrá rajtam. Azóta értem meg, miért köszönnek el sokan így a szerettüktől. Ennyi fájdalommal a lelkemben az éneklés hozta meg a megkönnyebbülést. Volt, hogy hat órán keresztül énekeltem, próbáltam, és nem akartam abbahagyni. Feltölt, végre jól érzem magam a bőrömben, és az nagyon jó visszajelzés, hogy már több mint egymillió-kétszázezren nézték meg a dal shorts változatát… És boldog vagyok, mert idén június 20-án, a nyár legrangosabb kulturális eseményén, a Mú­zeu­mok Éjszakáján én leszek az egyik fellépő.”