A mi történetünk Erdélybe vezet

PUBLIKÁLÁS: 2026. április 07. 15:25 / FRISSÍTÉS: 2026. április 07. 15:27

Folytatódik a sorozat, amely ezúttal Erdélybe, Kalotaszentkirályra kalauzolja a nézőket. A mi történetünk most egy olyan közösséget mutat meg, ahol a hagyomány nemcsak múlt, hanem élő valóság.

K. G.

A szerző cikkei

A mi történetünk sorozat legújabb epizódja ismét személyes sorsokon keresztül mesél identitásról és kitartásról. A történet középpontjában ezúttal nemcsak egy ismert szereplő áll, hanem egy új arc is, aki saját elképzeléseivel formálná közössége jövőjét.

A mi történetünk ma este egy erdélyi kis faluba is elkalauzol minket. — A mi történetünk ma este rámutat, hogy mennyire fontos a hagyományok és identitás ápolása (Fotó: TV2)

A mi történetünk Erdélybe kalauzol minket

A mi történetünk sorozat folytatódik a héten, amely egy újabb szereplő életébe enged betekintést. Az epizódban Szöllősi Szabolcs kézilabdázó története tovább bontakozik, miközben megismerjük Lovász András történetét, aki Erdélyben, Kalotaszentkirályon él. A különleges településen a hagyományok nem pusztán emlékek: a népviselet és a közösségi élet mindennapos részei az itt élők identitásának.

A népviselet számunkra több, mint csak egy öltözet, ez jelenti a közösséghez való tartozást, tiszteletet az őseink irányába, a magyarságba vetett hitet, a megmaradást a szülőföldünkön

– mondta Szabolcs, hangsúlyozva, hogy a viselet élő kapcsolat múlt és jelen között. A történet egyik fontos helyszíne a református templom lesz, amely nemcsak vallási, hanem közösségi szimbólum is.

Kalotaszentkirályiak nagyon büszkék a templomukra, több száz éves épület, amely többször fel volt égetve a történelem során, utoljára 94-ben sikerült helyreállítani, magyar állami és egyesületi adományokból. A református templom nemcsak a hit gyakorlásának helye, hanem a magyarságunk megőrzésének is

– fogalmazott Szabolcs.

Kalotaszentkirály színes művészeti, gazdag kulturális értékekkel bír (Fotó: TV2)

Identitás erősítése a népi hagyoményok útján

Lovász András egy új kezdeményezéssel érkezik: fesztivált szeretne szervezni, amely egyszerre szolgálná a turizmust és a helyi identitás erősítését. A tiszteletes tanácsára végigjárja a falut, beszél az idősebbekkel, akik a helyi gasztronómiát mutatnák be, egyeztet Bogival, aki már több rendezvényt is szervezett a településen, és ellátogat a táncházba is. András célja, hogy a helyi tánccsoport is fellépjen a fesztiválon, hiszen a néptánc és a népviselet a magyarság megőrzésének kulcsfontosságú eszközei. A közösség bevonásával formálódó esemény így nemcsak ünnep lehet, hanem egyfajta jövőkép is: annak bizonyítéka, hogy a hagyomány él és továbbadható a következő generációknak.