Somhegyi Krisztián és Viczián Viktória újra egymásra talált: „Már tervezzük az esküvőnket”

A ház kettőnké, újra együtt vagyunk, már tervezzük az esküvőnket! Ezt nem vertük nagydobra, nem akartuk azt a nyomást, ami rajtunk volt. Volt három hónapunk külön, ami kellett, hogy felnőjünk egymáshoz. Nagyon jó kapcsolatunk volt mindig is, hála a Jóistennek, de ebben a három hónapban mindketten megjártuk a poklot. Lehet, hogy a külön töltött idő nélkül nem sikerült volna ennyit fejlődnünk. Erre már lehet egy házasságot építeni gyerekvállalással! 

Azt a három hónapot sem töltöttük teljesen külön, nem bírtunk a másik nélkül lenni, mindig összehozott minket az élet, a sors. Krisz ugyan elköltözött, de folyamatosan kerestük egymást. Eleinte én voltam inkább ragaszkodó, írogattam neki, utána pedig fordult a kocka és ő keresett többször. Néha megkérdezte, hogy nem iszunk-e meg egy kávét, vagy nem megyünk-e el valahova.

Amikor szakítottunk, a legjobb barátnőm és anyukám mellettem zokogtak, sírtak, én meg odaadtam a gyűrűt a barátnőmnek, hogy tüntesse el a szemem elől. Nagyon okos nő, zsebre tette, és azt mondta, hogy „Aha, jó…” Voltak hullámok ebben a három hónapban; amikor újra összejöttünk, nagyon örültem, hogy megvan még a jegygyűrű!

Krisztiánnal megbeszéltük a problémákat, most pedig minden alakul, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Dolgoztunk a kapcsolatért, és nagyon jó érzés nem eldobni valamit. Nyári esküvőt tervezünk, most lett meg újra a helyszín, maradt a tervezett dátum is. Harmincéves koromban szeretnék feleség lenni. 

Ha összefogunk, akkor ember legyen a talpán, aki meg tud állítani minket. A falon is átmegyünk! A Párharcban is voltak feszült helyzetek, de mindent megoldottunk.