Gyászol Fejes Tamás: Szívszorító szavakkal búcsúzik

PUBLIKÁLÁS: 2026. március 13. 07:00

Fejes Tamást az Év emberének szavazta a közönség, amiért nagyon hálás. A Kincsvadászok debreceni kereskedője a díjat nemrég elhunyt nagybátyjának ajánlja, aki azon kevesek közé tartozott, aki mindig hitt benne és mindenben támogatta.

D.G.

A szerző cikkei

A Tankcsapda dobosa mindent szerelemből csinál, legyen szó az üzleteiről, vagy éppen a zenélésről. Természetesen a Kincsvadászok műsorát is, amiben ugyanúgy önmagát adja, mint bárhol máshol. Ez is biztosan közrejátszott abban, hogy a közönség az Év emberének választotta.

A Kincsvadászokban is megtalálta a helyét a Tankcsapda dobosa, Fejes Tamás. — A Kincsvadászok szereplői közül Fejes Tamás az egyetlen, aki nem műkereskedő, ő hangszerekkel kereskedik (Fotó: TV2)

A Kincsvadászok sztárját az Év emberének választották

Fejes Tamás a Tankcsapda mellett televíziós szereplést vállalt
A Kincsvadászok miatt egy új réteg ismerte meg és sokaknak megváltozott a véleménye róla
A zenésznek csak a közönség díjak számítanak, nagyon hálás nekik
Elhunyt nagybátyjának ajánlotta a díjat, aki mindig hitt benne

A Kincsvadászok sztárját a legtöbben a Tankcsapda zenekarból ismerik. — A Kincsvadászok mellett a Tankcsapda zenekar is nagyon sikeres, Fejes mindkettőt szerelemből csinálja (Fotó: Vida Marton Peter)

Kincsvadászok: Fejes Tamás díjat kapott

Kevés ember beszél olyan szenvedélyesen a munkájáról, mint a Tankcsapda dobosa. A Kincsvadászok műsorból is ismert, Debrecenben élő Fejes Tamást ezért is kedvelik nagyon sokan, most ráadásul hatalmas elismerésben volt része, a közönség szavazatai alapján az Év embere lett.

„Számomra csak a közönség létezik, akármennyire hülyén hangzik, belőlük élek” – mondta a Borsnak a zenész, aki Lukács Lacival sikeresen megjárta a Bamako ralit.

Nem csak mint zenész, hanem, mint vállalkozó is. Én a népből élek, nép gyermeke vagyok, a népből jöttem, egy középszerű ember vagyok. Az eredményeimet, a sikereimet, a gyarapodásomat egy az egyben úgymond a népnek köszönhetem. A szakmai díjak sosem érdekeltek, viszont ha a Tankcsapda teltházzal megy, megveszik a belépőket, a lemezeinket, sokan megnézik a klipjeinket, az az igazságforrás. Az összes vendéglátóhelyem, szálláshelyeim is alapjában véve az emberek ítéletéből él. Szerencsére azt mondhatom, hogy mindegyik nagyon jól megy, nagyon pörög és ez azért van, mert szerintem jól el tudom találni, ami az emberek igénye. Ez igaz a Tankcsapdára is, úgy látszik valamit ott is nagyon jól csinálunk. Óriási elismerés számomra, hogy hiába tesznek meg mindent ellenem egyesek, a közönség nagy része mindig mellettem áll! Amit hálásan köszönök! Igyekszem minden tettemmel, egyéb dolgommal ezt meghálálni!

A Kincsvadászok zenésze Lukács Lacival nagy összhangban van. — Fejes Tamás örül, hogy elindultak a Bamako ralin, de nem számított arra, amit ott látott (Fotó: Bors)

Nagybátyjának ajánlotta a díjat

Fejes Tamás nemrég elvesztette nagybátyját, Lövei Jenőt, aki mindig hitt benne és aki mindenben támogatta.

Az egész életem abból a kettősségből van, már óvodában is, aztán később is, hogy engem vagy nagyon utáltak, vagy nagyon szerettek. Az egész gyermekkorom arról szólt, hogy azt mondták, belőlem nem lesz senki, semmirekellő ember vagyok, sőt, ez egész életemben így volt, ezzel valami nagy terhet tett rám a Jóisten, hogy ezzel meg kell küzdenem. De mindig voltam mellettem olyan emberek, még ha kevesen is, akik bíznak bennem, kitartanak mellettem, hisznek bennem! A nagybátyám ez az ember volt, mindig kiállt mellettem, támogatott, ha kellett pénzzel, ha úgy volt, erkölcsileg.

Korábban már írtunk róla, hogy a szókimondó rocker akkor is kimondja, amit gondol, ha azzal mondjuk zavarba hozza kereskedőtársait, akiket mindig megnevettet.

„Nem tudom, ki mit lát belőlem, de én az vagyok, amit tükrözök. Akár a zenekarban, akár a műsorban, divatos szóval önazonos vagyok. Mindig annak tartottam magam, ez valakinek nagyon tetszett, valakinek nagyon nem. De a képmutatás, az a fajta megfelelési kényszer, hogy szimpatikus legyek bárkinek is, ez rám sosem volt jellemző! Mindig is megosztó voltam. Sok képmutató embert ismerek, ez engem taszít, riaszt. Tudatosan figyelek arra, hogy amit gondolok, azt mondom, illetve mindig úgy viselkedek, ahogy érzem magam, nem szeretek, nem is tudok szerepet játszani!”