Megdöbbentő titkokra bukkantunk Galla Miklós múltjából: „Egyedül maradtam az eszméletlen anyukámmal”

Galla Miklós neve évtizedek óta egyet jelent az abszurd humorral, a L’art pour l’art Társulattal és a felejthetetlen poénokkal, ám a felszín alatt komoly sebeket hordoz. A művész gyermekkora távolról sem volt felhőtlen, korábban már lapunk beszámolt édesapja betegségéről, de most egy még sötétebb árnyék vetült a mindennapjaira. Rég elfeledett könyvében tiszta vizet öntött a pohárba, és elmesélte azt a felfoghatatlan pillanatot, amikor kis híján szemtanúja lett édesanyja végzetes döntésének. Ez a megrázó vallomás rávilágít arra, miért is vált olyanná a művész lelkivilága, amilyennek ma ismerjük.

Galla Miklós és az a bizonyos néma délelőtt

A tragédia egy teljesen átlagosnak induló napon vette kezdetét, amikor a külföldön élő család lakásban uralkodó feszült csend már sejtette a bajt. A fiatal Miklós azonnal érezte, hogy valami nem stimmel. Az apa tehetetlensége és az anya szobájából kiszűrődő gyanús nyugalom baljós előjele volt a következő órák eseményeinek. A művész így emlékszik vissza arra a dermesztő délelőttre, amikor megállt az idő a család számára:

A hirtelen jött csendet hamarosan pánik és a kétségbeesett kapkodás váltotta fel. Az édesapa rémülete ragadós volt, a kisfiú pedig csak állt a tehetetlenség küszöbén, várva a csodát vagy a legrosszabbat.

Egy kisfiú igyekezete

A helyzet drámaiságát fokozta, hogy a technikai nehézségek miatt az azonnali segítségnyújtás szinte lehetetlennek tűnt. A kis Miklós egyedül maradt a halál árnyékában lebegő édesanyjával, miközben minden eszközt bevetett, hogy visszahozza őt az eszméletlenségből. A kisfiú kétségbeesett próbálkozása, hogy zajjal ébressze fel anyját, az egyik legmegrázóbb emléke:

A gyermeki lélek számára felfoghatatlan teher volt végigolvasni azokat a sorokat, amelyeket az anyja utolsó üzenetnek szánt. A dübörgő zene és a némaság közötti kontraszt örökre beleégett a művész emlékezetébe, miközben a segítségre várt.

Galla Miklós és a búcsúlevél

A búcsúlevél tartalma csak még fájdalmasabbá tette az amúgy is kritikus pillanatot, hiszen súlyos szemrehányásokat tartalmazott. A családi dinamika romokban hevert, és a kisfiúnak olyan felnőtt problémákkal kellett szembesülnie, amelyekre senki sem készíthette fel. Szerencsére az orvosi segítség végül megérkezett, és a dráma a kórház falai között folytatódott, ahol végül kiderült a tett valódi, fizikai háttere is:

A fizikai betegség és a lelki összeomlás összefonódása végül egyfajta furcsa megoldást hozott a család életébe, bár a sebek sosem gyógyultak be teljesen. Galla Miklós őszinte vallomása emlékeztet minket arra, hogy a legfényesebb csillagok mögött is gyakran sötét éjszakák rejtőznek.