Nem igazán téli ember Rózsa György, igazából a tavaszt várja, de megosztotta velünk pár téli emlékét: egyszer még eljegyzése és komoly szánklóbalesete is volt Lengyelországban.

Nem igazán vagyok egy jegesmedve-típus. A csúszásveszély miatt ilyenkor bizony rövidülnek a napi sétáim a Várban, a Városligetben és a Margitszigeten, azaz a kedvenc csavargó-helyeimen. Ám a Műjégpályán vidáman korcsolyázó fiatalokat, a Normafánál szánkázó-sikoltozó gyerekeket, a Lizsében hóembert építő vagy hógolyózó srácokat hosszú percekig tudom bámulni irigykedve, elmerengve saját boldog gyerekkorom emlékein.
Gyerekként nagyon várták a telet, az iskolájuk három megállóra volt a Hősök terétől:
Az osztályunkból szinte mindenki jól korizott, hárman még serdülő válogatottak is voltak. Minden nap már nyitás előtt ott toporogtunk a Műjég bejárata előtt, aztán kori föl, és jöhetett az úgynevezett ’amerikai fogócskázás’, a kígyózás, a tiltott csillagszórózás - és a csajozás! Micsoda kéz a kézben, szerelmetes körözések voltak… gyakorta váltott, életre szóló partnerekkel!
Egyetemista korában telente Zakopanéba jártak például irhabundákat venni - meg ott mindig volt nagy hó.
No, meg különlegesen csinos lengyel lányok! Mást ne mondjak, ott tartottuk az első eljegyzésemet! Alicját a Bölcsészkaron ismertem meg, cserfes, örökvidám és igencsak csinos lány volt. Magyar szakra járt, kitűnően beszélt magyarul. A kedvéért én is beiratkoztam egy intenzív lengyel nyelvtanfolyamra - meg, hogy tudjak beszélgetni a követségen dolgozó szüleivel is.
De hát, hol van már a tavalyi hó? Pedig milyen nagyokat szánkóztunk a Gubalówkán! Egyszer majdnem szétzúztuk magunkat! Szélsebesen csúsztunk lefelé a havas lejtőn, és a nagy vihorászásban és szerelemben nem vettük észre a közeledő fenyőerdőt. Bevágtattunk a fák közé. Kétségbeesésemben erősen belevágtam a sarkamat a talajba, a szánkónk kifarolt, így ugyan nekicsapódtunk az egyik fának, de nagy szerencsénkre megúsztuk kék-zöld zúzódásokkal.

Egy másik, kevéssé veszélyes, de nagyon szép téli emléke egy Velencei-tavi kirándulás:
Évával, a feleségemmel, Csillával, a kislányunkkal és Sanyi öcsémékkel a vastagon befagyott tavon korcsolyáztunk nádascsomók között bujkálva, egyre jobban kipiruló arccal. Aztán elfáradva átkocsikáztunk Seregélyesre, az akkor még szállodaként működő kastélyba, és egy pazar, vadételekből álló ebéd közben kipihentük magunkat, hogy a kastély romantikus parkjában önfeledt hócsatát vívjunk a bokrok és nagy fák között.
Rózsa György a Borsnak elmondta, hogy valójában a tavaszt és a nyarat szereti: „Kinyílnak az egek és a virágok, körülölelnek a napsugarak, minden vidámabb, lekerülnek a nagykabátok, jöhetnek a nagy csavargások, az új kalandok! A Balaton, a tenger, a görögdinnye és a fagyi! A kisunokám és a lányom balatoni tobzódása a selymes vízben! És hogy velük pancsolhatok én is!”
Tavaly igencsak más volt a karácsony és a szilveszter, mint régen, amikor 13-an, 15-en ülték körül a házuk nagy ebédlőasztalát.
Most négyen voltunk meghitt szeretetben. Lányomék nagyon finom vacsorát készítettek, égtek a karácsonyfa meleg fényei, az egész ürömi házukat csodaszépen feldíszítették kívül-belül. Azután nekünk, többieknek föl kellett menni az emeletre, csak Csilla maradhatott a földszinten. Megjött a Jézuska, megszólalt a kiscsengő. Csodálatunkra a nappaliban a karácsonyfa alatt tengernyi ajándék várt minket - főleg Ádámkát. Nesze neked ünnepi csomagolás! Az unokám mohón tépte le a díszes papírokat, és mutogatta meg nekünk, mi mindent hozott a Jézuska! Én meg csak néztem, és mintha egy hópehely hullott volna a szemembe...
A szilveszteri, bulis napok után kis pihenés jött, amit ő inkább lazsálásnak hívna.
Ám most már folytatnom kell új könyvem írását. A tervezett címe talán sokat elárul: TÉVÉ! TÉVÉ! - Egy álom bűvöletében. Legyen egyelőre elég annyi a tartalmáról, hogy egy kisfiú nagyapja vesz egy tévékészüléket a nagy pesti bérházban elsőként. A ’csodadoboz’ annyira elvarázsolja a kisfiút, hogy 10 évesen elhatározza: ő mindenképpen szerepelni fog a ’varázsmasinában.’ Akkoriban a gyerekek nem erről álmodoztak igazán, és még kevesebben akadtak, akik meg is valósították ezt az álmot.
Rózsa György tervei szerint erről a bűvöletről, erről a gyötrelmes-gyönyörű útról mesél majd a könyv: „Küzdelmekről, árulásokról, sikerekről, gáncsoskodásokról, szerelmekről, féltékenységről, barátokról és ellenségekről, a tévé kulisszáinak titkairól. Ha végre sikerül befejeznem, remélem, jut majd idő” – mesélte, Babits Mihálty idézve: ha az „égi és ninivei hatalmak engedik, hogy beszéljek s meg ne haljak."
Egy-két utazást még tervez, például Erdélybe, családjuk régi kastélyához, aztán felesége emlékére a Tádzs Mahalhoz, vagy régi álomvárosába, Rióba. És ami az örök álma: együtt nyaralni a lányával és a kisunokájával – bárhol.
A legendás tévés rémisztő pillanatokat élt át tavaly augusztusban a Balatonban, a lánya mentette meg az életét. Rózsa György a napokban a Tények Plusznak mesélt felépüléséről, felesége elvesztéséről.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.