Veterán síelőnek számít Hajdú Péter: hosszú évek óta űzi a téli sportot.

Hajdú Péter szinte minden évben szán időt arra, hogy a családjával lécre pattanjanak, és szeljék a havas tájakat. Ezt a téli hobbit ki nem hagyná Hajdú Péter családja.
Viszonylag későn, tizenhat éves koromban kezdtem el a síelést, annak idején még Szlovákiában tanultam meg az alapokat. Egy időben rendszeresen jártunk Franciaországba, főiskolás koromban pedig nem volt olyan év, hogy ne álltam volna lécre. A nagyobb gyerekeim, Noncsi és Dávid már hároméves korukban síeltek; fontosnak tartottam, hogy már korán megtanulják ezt a sportot
– kezdte Péter a hot! magazinnak.

Sokfelé síelt már élete során, öt éve azonban rátalált Obertauernre; ez a hely minden szempontból bevált a Frizbi TV műsorvezetőjének. Hajdú Péter azóta csak ide jár a családjával.
„Régen Muraun síeltünk, ahol volt egy Csumpi nevű oktatónk, aki a gyerekeket is tanította. Aztán egyszer csak úgy adódott, hogy kipróbáltuk a nagyobbakkal Obertauernt, és nagyon megtetszett. Thurzó Balázs egy remek oktató, aki Domikát tanítja síelni. Tavaly a kisfiam ráállt a lécre, de abból sírás lett, és egyáltalán nem akart csúszni, így végül az ölemben hoztam le a tanulópályán. Idén azonban megtört a jég, és három napot is gyakorolt az oktatóval, elképesztően ügyes volt. Hozzá kell tennem, hogy a nagyobb gyerekeim is fantasztikusan síelnek. A világ legjobb sportjának tartom: friss levegőn vagy, kikapcsol, pláne ha a fekete pályán éppen az életedért küzdesz. Az a típusú síelő vagyok, aki napsütésben, ápolt pályán szereti űzni a sportot” – árulta el az édesapa.

Hajdú Péter mindig fokozottan ügyelt arra, hogy biztonságosan és balesetmentesen síeljen, egyszer azonban majdnem megtörtént a baj. Szerencsére leleményes és kitartó volt – ennek köszönhette, hogy túlélte.
„Gimis koromban elszakadt a keresztszalagom. Sokáig nem foglalkoztam vele, mert elég izmos volt a combom, de síeléskor és focizáskor mindig kiment. Pont akkor ráadásul egy gleccseren voltunk síelni, és kiment a térdem. Csak kicsit estem, de akkora volt az ijedtség, hogy elgondolkodtam a hegyimentő hívásán is. Szerencsére közel volt az adott pálya felvonója, így egy lábbal elcsúsztam addig, és nem lett komolyabb bajom. Idén már kétszer voltam: a nagyokkal és Domiékkal négy-négy napot. Annyira szeretem, hogy pont mondtam Esztinek, hogy ha nyugdíjasok leszünk, akkor télen a hegyekben szeretnék élni, nyáron a tengerparton, a többi két évszakban pedig dolgoznék” – mondta viccesen.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.