Ázsia Expressz: Dulin Metta csalódott, de nem volt választása

Akik nyomon követték az Ázsia Expressz hatodik szériájának első két hetét, azok tisztában vannak vele, hogy Dulin Metta alaposan beintett azoknak, kik arra számítottak, hogy ő lesz az idei évad leggyengébb, vagy egyik leggyengébb láncszeme. Egyrészt, idén keresve sem lehetne gyenge láncszemet találni a TV2 sikerműsorában, másrészről pedig a tények makacs dolgok és a tények azt mutatják, hogy Dulin Mettának oroszlánszíve van és egy harcos amazon szunnyadt benne egészen addig a pillanatig, amíg Lakatos Levente oldalán neki nem vágott élete kalandjának. A második hét vége előtt nem maradt más választása, repülőre ült és hazaindult, de nem azért, mert maga döntött így, vagy mert Leventével elbuktak volna egy hajszát. Dulin Metta négy napon át úgy küzdött az Ázsia Expresszben, hogy a hétindító feladat első percében, súlyos sérülést szenvedett egy rossz lépést következtében. Csütörtökre szinte már járni is képtelen volt egyedül, így az Ázsia Expressz orvosa meghozta a döntését és véget vetett Dulin Metta és Lakatos Levente  játékának. A Bors a döntés másnapján, Malajziában beszélgetett vele, nem sokkal azután, hogy megtudtuk, Lakatos Levente lehetőséget kapott a folytatásra, és Németh Kristóffal küzd tovább.

Dulin Metta: „A testem alkalmatlan arra, hogy folytassam az Ázsia Expresszt” 

Bors: Durván 24 órája beszéltünk utoljára és akkor azt mondtad, hogy a feladás szó nem szerepel a szótáradban. Most mégis itt ülünk egy Kuala Lumpur-i szállodaszobában és néhány óra múlva mindketten úton leszünk Budapest felé. 

Dulin Metta: „Igen, valóban indulunk haza együtt, de nem adtam fel. Az a helyzet, hogy az orvos döntött úgy, hogy a lábsérülésem miatt a testem alkalmatlan arra, hogy folytassam az Ázsia Expresszt. 

Bors: Milyen állapotban van most a lábad és pontosan mi történt vele? 

D.M.: „Ha nincs bennem fájdalomcsillapító, akkor konkrétan a mosdóig nem tudok kimenni segítség nélkül. Most éjszaka felébredtem és már kipörgött az esti fájdalomcsillapító, amit a doktor úrtól kaptam. Próbáltam felállni úgy, hogy az ágy szélén támaszkodva feltolom magam és azzal szembesültem, hogy a testsúlyomat egyáltalán nem tudom ráterhelni a lábamra. Kínomban már kinevettem saját magam, mert képtelen helyzetnek találtam, hogy a fürdőszobáig nem jutok el egyedül. A stáborvosnak nincs röntgenszeme, így pontos diagnózist nem mondott, de az biztos, hogy komoly a baj. Amint hazaérek, el fogok menni orvoshoz. Az Ázsia Expressz stábja felajánlotta, hogy elmehetek itt Malajziában is egy kórházba, de én nem szerettem volna élni ezzel a lehetőséggel.”

„Nagyon boldog vagyok, hogy itt hagyhatom őt a játékban...”

Bors: Ezekben a pillanatokban már azt is tudjuk, hogy a párod, Lakatos Levente lehetőséget kapott arra, hogy folytassa a versenyt Németh Kristóf mellett, így ő már úton van Indonéziába az Ázsia Expressz következő szakaszára. Megkönnyebbültél, hogy így alakult? 

D.M.: „Amikor Ördög Nóra kimondta a mondatot, hogy az orvos nem engedélyezi számomra a folytatást, a nulladik gondolatom Levente volt. Azt kérdeztem magamtól, hogy én ezt hogy tehetem meg vele. Persze tudtam, hogy nem az én hibám, de mégis úgy állt a helyzet, hogy a sérülésem folyományaként neki is haza kell repülnie. Ez borzasztóan mardosta a lelkemet…

Bors: Tanácsoltál Leventének valamit annak fényében, hogy te már úgy, ahogy kiismerted őt az együtt töltött két hétben? 

D.M.: „Leventének nincs könnyű dolga az Ázsia Expresszben, hiszen velem is egy nulla kilométeres kapcsolata volt és bár Németh Kristófot ismerte korábbról, de nem volt köztük szoros a viszony, szóval most megint fel kell építenie, hogy kialakuljon a bizalom és jól együtt tudjanak dolgozni a továbbiakban. Csak annyit mondtam neki, hogy tegyen ugyanannyi energiát a versenybe, amennyit eddig. Ha így tesz, annak meg is lesz az eredménye.”

Bors: Két hét távlatából milyen kép alakult ki benned Lakatos Leventéről? 

D.M.: „Nagyon durván bele lettünk dobva a mély vízbe így együtt. Idegenként szálltunk fel a Malajziába tartó gépre és onnantól kezdve huszonnégy órában együtt voltunk. Együtt szenvedtünk, küzdöttünk, aludtunk csótányok között, vagy éppen éheztünk. Ez nagyon mélyen alapozta meg a barátságunkat. Bízom abban, hogy hazatérve, az itt átélt stresszfaktorok nélkül is működik majd ez a barátság. Most mondhatnám, hogy nagyon várom őt haza, de ez nem lenne a legjobb üzenet, hiszen az a legjobb, ha nem siet haza, és Kristóffal megnyerik az Ázsia Expresszt.” 

Dulin Metta: „Nehéz is megemészteni, hogy a lelkem menne előre, de a testem nem tudja lekövetni ezt a vágyamat” 

Bors: Volt valami konkrét terved, vagy célod itt Ázsiában, ami a győzelmen túl meghiúsul most, hogy nem tudod folytatni a versenyt? 

D.M.: „Nagyon sajnálom, hogy nem jutottam el odáig, hogy valami igazán gusztustalan dolgot meg kelljen ennem. Nyilván magamtól soha nem fogok megenni valami undormányt. Mondjuk a madárfészek leves már bemelegítésnek jó volt. Próbáltam lenyelni és egy része vissza is jött. Az a jelenet biztosan jól fog kinézni a televízióban. (Jól nézett ki – a szerk.) 

Nehéz is megemészteni, hogy a lelkem menne előre, de a testem nem tudja lekövetni ezt a vágyamat.”

Bors: Célod volt, hogy a gazdag, szőke cicababa képet árnyald valamennyire az Ázsia Expresszben? 

D.M.: „Hogy őszinte legyek, sosem tartottam fontosnak, hogy mit gondol rólam valaki, aki a szomszédjával rólam beszélgetett, mondjuk egy Kőgazdag fiatalok epizód után. Hiszen a rólam kialakított vélemények nem voltak és most sincsenek befolyással az életemre. Valójában arra voltam kíváncsi, hogy meg tudom-e lepni saját magamat, és képes vagyok -e olyan szinten kitolni a saját határaimat, amennyire magam sem gondoltam volna. Jelentem, ez sikerült!”

Bors: Mit üzensz azoknak, akik még most is, öt Ázsia Expressz évaddal a hátunk mögött is azt gondolják, hogy a játékosok, esténként szállodai kényelemben pihennek és lukulluszi vacsorákat ülnek? 

D.M.: „Mielőtt elindultunk Malajziába, elolvastam rengeteg cikket a korábbi évadokkal kapcsolatban és bele-belepillantottam a kommentek közé is. Vagyis találkoztam a kérdésedben szereplő véleményekkel. Szeretném mindenkinek elárulni, hogy azért néz ki mindenki olyan csutkán, ahogy kinéz, mert valóban a helyieknél alszunk és bizony megesik, hogy a tisztálkodási lehetőségek is korlátozottak. Nekem, vagyis nekünk két igazán hard core éjszaka is kijutott. 

 Olyan koszos ágyban aludtam boldogan, amilyenhez korábban a kisujjam körmét sem érintettem volna oda.”

„Lejjebb került a léc…”

Bors: Mit tanított neked Ázsia és az Ázsia Expressz? 

D.M.: „Sokkal keményebb csaj vagyok, mint gondoltam. Pedig egyébként is önálló vagyok és azt gondoltam magamról, hogy a jég hátán is megélnék, de most a komfortzónám az teljesen átalakult. Lejjebb került a léc…”

Bors: Zárszóként, mit gondolsz arról a balhéról, ami a hajsza előtti percekben robbant ki a játékospárok, leginkább a Bódi Tesók és Vastag Csabáék között?

D.M.: „Nem szeretek véleményt mondani olyan helyzetekről, melyben nem voltam jelen, de nyilván hozzám is eljutottak pletykák és információk a történésekről. Az első gondolatom ugyanakkor az volt, hogy mielőtt kirepültünk, kaptunk egy szabálykönyvet, amiben volt vagy öt fejezet, mindegyikben tizenkettő, tizenöt ponttal. Ezeket el kellett olvasnunk és meg kellett jegyeznünk. Mire elindult a verseny, tudnunk kellett, hogy milyen helyzetekre, milyen szabályok vonatkoznak. Én azt gondolom, hogy ha a szabály azt írja elő, hogy a hajsza előtti este papírra leírt és borítékba tett neveket nem lehet megváltoztatni a boríték lezárása után, akkor azt be kell tartani. Én magam nagyon szabálykövető vagyok, kivéve a sebességkorlátozást...”