Ezen múlott, hogy nem mondott nemet a TV2-nek Marsi Anikó: még segédmunkásnak is elment volna!

Marsi Anikó az egyik legismertebb tévés személyiség. Első gyermeke születése után másfél év múlva visszatért a képernyőre. De a második fia utáni szülési szabadság azonban igen hosszúra nyúlt. Akkoriban Palik László oldalán Spanyolországba költöztek, hét évig éltek ott, és bár Anikó szerette a családanya szerepet, vágyott volna a munka világába is.

Kémia-német szakra jelentkezett Marsi Anikó

Az ország a tévéképernyőn ismerte meg őt: az 1990-es évek közepétől tévézik, dolgozott riporterként, szerkesztőként, volt műsorvezető majd kis szünet után híradósként tért vissza a képernyőre. Pedig eredetileg ő sem tudta, hogy ott köt majd ki.
„18 évesen, mikor leérettségiztem, gőzöm sem volt, hogy mit csináljak. De még azt sem, hogy reál vagy humán szak érdekel. Ezért rendkívül elmésen jelentkeztem kémia-német szakra a Veszprémi Egyetemre” – idézte fel nevetve Abaházi Csaba műsorában, majd hozzátette, időközben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol televíziós rendezést, műsorszerkesztést tanult, majd híradózni hívta az egyik kereskedelmi csatorna.

„A legjobban az hiányzott, hogy dolgozzak”

Végül a képernyőn találta meg a helyét, és a második gyermeke születése utáni hosszúra nyúló „szabadságot” nehezen élte meg. A család Spanyolországba költözött, a Tények híradósa ezt azzal indokolta, hogy a házasságukra irányuló figyelem miatt féltették a gyermekeiket, nem szerették volna, ha például az iskolában a vezetéknevük alapján ítélik meg, akár pozitívan vagy negatívan őket. Végül 2016-ban tért vissza, de ingázott a még egy ideig Mallorcában maradó családja és Budapest között. Az előtt azonban bő hat évet élet külföldön.

„Akkor egy spanyolországi szigeten éltünk, Mallorcán, a gyerekek ott kezdtek iskolába járni. Én akkor már hét éve nem tévéztem, amikor Szalai Vivien hírigazgató felhívott, hogy térjek vissza. Akkor ugye Palik László volt a férjem, aki a két csodálatos gyermekem édesapja. Először nem örült, de végül mégis, mert tudta, hogy hiányzik nekem a televíziózás, a saját szakmám, amit ezen a szigeten nem tudtam gyakorolni, mert nem beszéltem katalánul. De a legjobban az hiányzott, hogy dolgozzak. Hogy legyen önálló életem, hogy úgy legyek felnőtt emberek között, hogy valamit közösen csináljunk.”

„Vilmos után másfél évig maradtam otthon, ami szerintem több mint ideális a televíziózás világában. De amikor Vince megszületett, következett hét év. Nem volt ott rossz az élet, de szerettem volna dolgozni. De volt elfoglaltságom, például ahol a gyerekeim is tanultak, ott tanítottam napközis tanárként gyerekeket angolul írni, olvasni.”

Segédmunkásnak is elment volna

„Aztán kitaláltam, hogy elmegyek építkezési segédmunkásnak, mert hátha ott megtanulok katalánul. De ennek sem volt értelme, mert akkor bébiszittert kellett volna fogadni. Irigylem a nőket, akik tudnak lubickolni a háztartási szerepben. De én dolgozni szerettem volna, önállónak lenni, miközben családom is van.”

„Amit bánok még, hogy nem jutott eszembe, hogy elmenjek az ottani IKEA-ba dolgozni. Angolul beszéltem, spanyolul ott tanultam meg, és a bútorboltban is gyakorolhattam volna a katalánt. Erre szükség lett volna, mert a helyi televízió tárt karokkal várt volna az önéletrajzom alapján, de azt mondták, legyek szíves a katalánomat fejleszteni. De úgy voltam vele, hogy nem kell már nekem még egy ilyen titkos nyelv, mint a magyar. Katalánul beszélnek vagy tizenöt millióan…”

 – játszott el a gondolattal Marsi Anikó.