Eljött a pillanat! Dudás Miki szembenéz tragikusan elhunyt édesapja támadóival

Nemhogy halványodni kezdenének a támadás, a végzetes ütés emlékei, egyre élesebben látok mindent, mint egy lassított felvételen, de bármennyire lassú ez a felvétel, én mégse érek oda apához, hogy meg tudjam akadályozni… És ami utána jött, látni életerős, mindig vidám édesapámat, ahogy elfogy, ahogy megy ki belőle az élet, hogy csak a gépek tartják életben. Látni a szenvedését, hogy fájdalmai vannak, hogy még öntudatlan állapotban is kiabál a fájdalomtól, ezt nem kívánom senkinek! Bármennyire brutálisan hangzik, megváltás volt a halála, mert ő sem szeretett volna magatehetetlenül, a teste rabjaként élni, de egy részünk vele halt!

Alig várom, hogy a szemükbe nézzek, de ezzel csak én vagyok így szerintem a családból. Édesanyám csak még jobban összetörik majd, de én várom a pillanatot, hogy mit látok majd a tekintetükben. Forr bennem a düh, tönkretették egy egész család életét lelkileg és minden szempontból. Anyagilag is! Mintegy 30 millió forintos mínuszban vagyunk, ezt ki fizeti meg nekünk? Már egy üzletet vissza kellett adjunk, mert nem bírtuk anyuval csinálni. Apu volt mindig a családfenntartó, édesanyám nélküle nem bírja… Én álmodom a támadók arcával, tudom mind a hat nevét, még ha az éjszaka közepén keltenek is fel. De bízom benne, hogy az igazság győz és a bűnösök elnyerik büntetésüket, nem lehet másképpen. Persze ez nem adja vissza apát, de mégis a lelkünk egy kis nyugalomra lelne!