Felejtsd el az unalmas tárlatokat – Ez az 5 múzeum alapjaiban forgatja fel a világodat

A Nemzetközi Múzeumi Tanács (ICOM) kezdeményezésére 1977 óta minden évben május 18-án rendezik meg a Múzeumi világnap eseménysorozatát, amely a közgyűjtemények társadalmi és kulturális fontosságára világít rá. Az esemény célja, hogy tudatosítsa: a múzeumok nem szimplán régi lomok raktárai, hanem az interkulturális csere és a kölcsönös megértés alapvető eszközei.

• Május 18.: a Múzeumi világnap 1977 óta világszerte több tízezer intézmény bevonásával mutatja meg, hogy a közgyűjtemények nem unalmas raktárak, hanem élő közösségi terek.
• Extrém helyszínek a víz alatt és a digitális térben: a mexikói tengerfenék szobraitól a tokiói interaktív fényvilágig a modern technika és a természet formálja át a látogatói élményt.
• Érzelmek és kudarcok tárlata: létezik múzeum az összetört szívek emlékeinek és a legcsúnyább műalkotásoknak is, bebizonyítva, hogy a hétköznapi sorsok is lehetnek kiállítási tárgyak.

Miről szól a Múzeumi világnap?

A Múzeumi világnap programjai minden esztendőben más-más központi téma mentén szerveződnek, a részvétel pedig napjainkra globális méreteket öltött, hiszen évente több tízezer intézmény csatlakozik a felhíváshoz. A látogatókat ilyenkor különleges tárlatvezetésekkel és interaktív lehetőségekkel várják, hogy közelebb hozzák hozzájuk a múlt örökségét és a jövő innovációit.

Ez a nap lehetőséget ad arra, hogy a közönség felfedezze az intézmények közösségépítő szerepét és a tudásátadás modern formáit. A kezdeményezés sikere azóta is töretlen, évről évre több ország és látogató kapcsolódik be a kulturális párbeszédbe.

Ennigaldi-Nanna múzeuma: a múlt legkorábbi őrzője

A mai Irak területén, az ókori Ur városában alapított intézményt a történelem legelső ismert múzeumaként tartják számon, amely Kr. e. 530 körül jött létre. Az újbabiloni Ennigaldi-Nanna hercegnő gyűjteménye mezopotámiai régiségeket tartalmazott, amelyek rendszerezése a modern muzeológia korai előfutárának tekinthető. Az 1925-ös feltárások során, Sir Leonard Woolley brit régész által talált agyaghengereken három különböző nyelven voltak olvashatóak a tárgyak leírásai, bizonyítva a korabeli tudatos oktatási célzatot. A gyűjtemény darabjait ma az Iraki Nemzeti Múzeumban (Bagdad), a londoni British Múzeumban, valamint a philadelphiai Penn Múzeumban (USA) lehet megcsodálni. 

MUSA: művészet a tenger mélyén

Mexikó partjainál, a tengerfenéken elhelyezett Cancúni Víz Alatti Múzeum (MUSA) több száz betonból készült alakzatot sorakoztat fel a hullámok alatt. A szobrok anyaga elősegíti a korallzátonyok megtelepedését, így az installációk az idő múlásával a természetes ökoszisztéma részévé válnak. A látogatók kizárólag búvárkodva vagy üvegfenekű hajókkal közelíthetik meg ezt a különleges helyszínt, ahol közvetlenül találkozik egymással az emberi alkotás és a vízi élővilág.

A Rossz Művészetek Múzeuma: a kudarc ünneplése

A bostoni központú gyűjtemény – Museum of Bad Art (MOBA) – kizárólag olyan műalkotásokat fogad be, amelyek esztétikai vagy technikai szempontból látványos bukásnak minősülnek. Az alapítók célja nem a gúnyolódás, hanem azon őszinte próbálkozások megőrzése, amelyek valamilyen okból teljesen elhibázott végeredményt szültek. A tárlat sajátos humora és a „túlságosan rossz ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk” szlogen világszerte hírnevet szerzett a különc kiállítóhelynek.

TeamLab: merülés a digitális végtelenbe

A tokiói székhelyű művészeti kollektíva olyan határok nélküli tereket hoz létre, ahol a technológia és az esztétika teljesen egybefolyik. Az interaktív digitális installációk valós időben reagálnak a látogatók jelenlétére és mozgására (hasonló egyébként Magyarországon is nyílt), így a látványvilág minden pillanatban megismételhetetlenül alakul át. A szoftverek által generált környezetben megszűnik a távolság a néző és az alkotás között, teljesen új alapokra helyezve a vizuális élményt.

A Megszakadt Kapcsolatok Múzeuma: tárgyiasult érzelmek

A zágrábi múzeum olyan személyes tárgyakat állít ki, amelyek egykor lezárt szerelmi viszonyok tanúi voltak, és a tulajdonosaik adományozták őket a gyűjteménynek. Minden egyes darab mellett egy rövid leírás olvasható, amely elmeséli az adott tárgyhoz fűződő intim, gyakran fájdalmas vagy éppen felszabadító történetet. A koncepció sikerét jelzi, hogy a projekt utazókiállításként bejárta a világot, állandó helyszíne pedig a horvát főváros egyik leglátogatottabb pontjává vált.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: