

Isztambul, Törökország legnagyobb és legpezsgőbb városa, az európai és ázsiai kontinenseket átívelő Boszporusz mentén terül el. A több mint 15 millió ember otthonául szolgáló metropolisz utcáin, mecseteiben, metróállomásaiban és kávézóiban egy különleges, finom egyensúly figyelhető meg: a helyi lakosok mintegy negyedmillió kóbor macskával osztják meg a városi életet. Isztambul macskái a város szerves részei, történelmének és mindennapjainak elválaszthatatlan elemei.

Egy becslés szerint negyedmillió kóbor cica él itt, amelyek jelenléte a szőnyegekhez hasonlóan elválaszthatatlan a városi látképtől, így a világ számos pontján kedvelt macskák kétségkívül egyedülálló alkotóelemei Isztambul városképének is.
Isztambul macskáit nem lehet egyszerűen sem háziállatnak, sem gazdátlan kóbor állatnak tekinteni. Hibrid státuszt élveznek: bár nem tartoznak egyetlen személy tulajdonába sem, a helyi közösség gondoskodik róluk a saját környékükön.

A macskák iránti elkötelezettség nem csak a lakosok szintjén nyilvánul meg. A települési önkormányzatoknak állatorvosi részlegei vannak, amelyek ingyenes ivartalanítási szolgáltatásokat nyújtanak az utcai macskák számára a kerületekben. Ezenkívül a magán állatklinikák is kedvezményes szolgáltatásokat biztosítanak, a lakosok pedig gyakran közösen gyűjtenek pénzt az állatorvosi számlák fedezésére.
A kóbor macskák iránti különleges tisztelet az Oszmán Birodalom idejéig nyúlik vissza. Ebben az időszakban helyi alapítványok gondoskodtak arról, hogy az utcai állatokat ne érje bántódás. A kóbor állatok szeretete a mancacı („macskafelügyelő”) nevű foglalkozás létrehozásával teljes munkaidős hivatássá vált. A mancacık feladata volt a város macskáinak etetése; a lakosok is vásárolhattak tőlük élelmet a cicák gondozására.

A macskák Isztambulba érkezésének gyökerei még régebbre, a tengeri kereskedelem időszakára vezethetők vissza. Már a föníciaiak óta bevett szokás volt, hogy a tengeri kereskedők macskákat tartottak a hajókon, hogy megvédjék az árut a rágcsálóktól. Ahogy a római és oszmán korszakban a selyem- és fűszerkereskedő hajók Isztambul nyüzsgő kikötőibe érkeztek, úgy vándoroltak be a macskák is a városba.
A modern Isztambul lakosai örömmel osztják meg tereiket doromboló, bársonyos talpú társaikkal. Ez a kiterjedt, intenzív együttélés adta a város nem hivatalos becenevét, a „Catstanbul”-t, amely világszerte elterjedt a macskabarátok körében.

A macskák jelenléte a metropolisz zajos és hektikus ritmusában egyfajta nyugodt, csendes elemet képvisel. Mindenütt ott vannak, készségesen osztanak meg egy-egy padot a Galata-toronyhoz vezető kaptató után megpihenő járókelőkkel, vagy békésen fekszenek a tengerparti sétányokon, miközben az emberek csodálják a panorámát. Aprócska szőrgombócok nyújtóznak a bazárok portékái között, vagy a mecsetek lépcsői mellett törleszkednek az emberekhez.
Törökországban annyira kedvelik ezeket az állatokat, hogy még egy egész estés dokumentumfilmet is szenteltek nekik.
A macskák a város valamennyi pontján felbukkannak. A történelmi Fatih kerületben, a Kék Mecset és a Hagia Sophia környékén is gyakran tűnnek fel, ahogy a turisták számára pózolnak. A Boszporusz menti dombos negyedekben a macskák padokon, lépcsőkön heverésznek, vagy fából készült macskaházakban szunyókálnak.
Bazárok és metróállomások előtt száraz tápos és vizes tálak várják az éhes cicákat. Sok üzlet tart macskát háziállatként, hogy bevonzza a vásárlókat. Emellett sok kereskedő is kirak élelmet és vizet a kóbor állatok számára.

A macskák gyakorlati okokból betöltött funkciója – mint a rágcsálók távoltartása az élelmiszerraktáraktól – mára már átalakult. Napjainkban a macskák Isztambul nem hivatalos turistaköveteként is funkcionálnak, és hozzájárulnak a város barátságosabb megítéléséhez.
Nézd meg Isztambul macskáit az alábbi videóban is:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.