Gazdagság, elegancia, fényűző paloták: nem vagy igazi turista, ha ezt nem próbálod ki Isztambulban

Isztambult sokféleképpen felfedezhetjük, de van egy élmény, amely bármely múzeumnál vagy palotánál többet mond el a városról: egy hajóút a Boszporuszon. Egy ilyen hajóút nemcsak a két világ határán elterülő Isztambul igazi arcát fedi fel, hanem közelebb visz ahhoz is, hogy megértsük, miért rajonganak érte annyian.

Isztambul: híd Kelet és Nyugat között

A Boszporusz – mintha csak a város ütőere lenne – mindig is szimbóluma volt annak, amit Isztambul jelent. Itt alakult ki Konstantinápoly, amely a Római, a Bizánci és az Oszmán Birodalom fővárosa is volt – az egyetlen város a történelemben, amely egymást követő keresztény és iszlám birodalmak központjává vált. A szorosnak köszönhetően Isztambul ma is az egyetlen város a világon, amely egyszerre fekszik két kontinensen, így valódi híd Kelet és Nyugat, múlt és jelen között.

Míg az oszmán szultánok évszázadokon át tervezgették, hogy hidat építsenek a Boszporuszon, a valóságban a város részei hosszú időn át hajóforgalom útján, csónakokkal, majd kompokkal kapcsolódtak össze. Az első állandó híd csak 1973-ban készült el, addig a vízi közlekedés teremtett kapcsolatot a különféle török, görög, örmény, arab, bolgár, zsidó és orosz közösségek között.

Kompok és panorámák

Ma Isztambul több mint 15 milliós metropolisz (ezzel Európa legnagyobb városa), amely hét dombra épülve tárja fel bizánci gyökerű palotáit, színes oszmán mecseteit, örmény stílusú operaházait, anglikán templomait és modern művészeti múzeumait.

A város igazi nagyságát azonban csak a vízről lehet igazán érzékelni. A komp fedélzetéről egyszerre látszik a Hagia Sophia, a Topkapi palota, a Dolmabahçe barokk pompája, a 2400 éves Szűztorony és a fényűző Haydarpaşa pályaudvar. Aki így közelíti meg a várost, pontosan úgy látja annak partjait, ahogy a történelem nagy utazói is láthatták.

Vagy ahogy annak idején a Konstantinápolyba érkező vikingek is, akik a földkerekség akkori leggazdagabb uralkodója, a bizánci császár testőrségébe szegődtek el – még ha akkoriban csak a Hagia Sophia és a Szűztorony létezett is a felsorolt látnivalók közül – akkor is hasonló hatást kelthetett ez a csodálatos város a zord északról érkező hajósok számára.

A városi kompok ötven különböző kikötőt kötnek össze, jegyáruk 15–45 líra (kb. 165–495 forint) között mozog. A hajók nemcsak közlekedési eszközök: már a XIX. század közepe óta formálják a város kultúráját. Az 1970-es években százezrek érkeztek Anatólia belső vidékeiről Isztambulba, és sokan életükben először a komppal keltek át Európába.

Ma turisták és helyiek együtt élvezik a fedélzeti életet: arabeszk dallamokat játszó zenészek, simitet majszoló utasok, teát kortyolgató baráti társaságok és ismeretlenek osztják meg egymással az utazás örömét.

Úti célok a vízen túl

A kompok nemcsak a városrészek között teremtenek hidat, hanem könnyen elérhetővé tesznek távolabbi helyeket is. Így például a hangulatos Kanlıca falut, ahová szárazföldön akár két óráig is tartana az út, ám komppal mindössze egy óra alatt elérhetjük, hogy megkóstoljuk a híres porcukorral hintett joghurtot. Ugyanígy csábítanak a Márvány-tenger szigetei, a Herceg-szigetek, ahová kerékpározni, úszni vagy éppen rakit kortyolni érdemes áthajózni.

Ajánlott útvonal a Kabataş–Herceg-szigetek járat, amely Burgaz szigetére visz, Sait Faik híres író múzeumához és árnyas fenyőerdei ösvényeihez. Rövidebb idővel a Beşiktaş–Eyüp vonal is remek választás, amely a híres Aranyszarv-öbölbe visz, s ahonnan felvonóval juthatunk a Pierre Loti-kávézóhoz (egész Isztambul egyik legikonikusabb kávézója), hogy egy pohár kávéval, vagy teával élvezzük a naplementét.

Személyes kedvencem az Eminönü és az ázsiai parton található Anadolu Kavağı halászfalu között közlekedő járat, amely a Boszporusz legszebb yalıjait, vagyis vízparti rezidenciáit sorakoztatja fel a szemünk előtt, mint az európai oldalon, Yeniköyben látható Ahmet Afif pasa-kúria, vagy a Kanlıcában található Yağlıkçı Hacı Reşit Bey Yalısı és Prenses Rukiye Yalısı. A filigrán faragásokkal díszített, kecses épületek többsége még az Oszmán Birodalom idejéből maradtak fenn, ma pedig a legdrágább ingatlanok közé tartoznak a városban.

A komp mint kultúra és élmény

Isztambul évente 40 millió utast szállító kompjai nemcsak praktikusak, hanem a város identitásának részei. A sirályok, amelyek a hajók mellett repülve kapják el a szétmorzsolt simitdarabokat, éppúgy hozzátartoznak az élményhez, mint a teáscsészék csilingelése. A fedélzeten nap mint nap együtt utazik az öltönyös üzletember, az anatóliai árus és a hátizsákos turista – a komp mindenkit egyformán befogad.

A régi hajókat olykor kávézónak, múzeumnak vagy rendezvényhelyszínnek alakítják át, a régi Haliç hajógyárban pedig ma is új életet lehelnek a történelmi járatokba. És miközben a város zaját imámok énekei, árusok kiáltásai és tankhajók kürtjei töltik meg, a komp nyújtja a legszebb menedéket: csendes ringást, sós tengeri szellőt és a látványt, ahogy a nap lemegy Isztambul kupolái és minaretjei mögött.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: