Vasszörnyetegből világsztár – Ezeket a titkokat biztos nem tudtad az Eiffel-toronyról

Pontosan 1889. március 31-én fejeződött be az a nagyszabású építkezés, amely örökre megváltoztatta Párizs arculatát. A tervezőcég tulajdonosa, a mérnök Gustave Eiffel ekkor tűzte ki a francia trikolórt a 312 méter magas Eiffel-torony tetejére, lezárva egy mindössze két évig tartó, feszített tempójú munkálatot. A torony a világkiállítás napján, 1889. május 15-én nyílt meg a nagyközönség előtt.

Hogyan és miért született az Eiffel-torony?

A torony az 1889-es Világkiállításra készült és a francia mérnöki tudás és az ipari forradalom diadalát hirdette. Bár jelenlétét ma már természetesnek vesszük, a 18 038 vasszerkezeti elemből álló monstrum eredetileg ideiglenes jelleggel készült: a tervek szerint húsz év után le kellett volna bontani. A siker azonban minden várakozást felülmúlt, a kiállítás ideje alatt közel kétmillió ember váltott jegyet, hogy megcsodálja a kilátást.

Művészi felháborodástól a tudományos mentőövig

Az építkezés korántsem zajlott zökkenőmentesen, legalábbis a közvélemény részéről. A kor neves művészei, írói és építészei – köztük Guy de Maupassant és az ifjabb Alexandre Dumas – hevesen tiltakoztak a „vasszörnyeteg” ellen. Úgy vélték, a torony elcsúfítja a város elegáns képét, és barbár beavatkozásnak tartották a klasszikus építészetbe. Maupassant állítólag később azért ebédelt rendszeresen a torony éttermében, mert az volt az egyetlen hely Párizsban, ahonnan nem látta magát az épületet. Az épület megosztó jellegét tükrözték becenevei is, mint a „Csúfság”, valamint az „Öreg Hölgy”.

A lebontástól végül nem az esztétikai érték, hanem a praktikum mentette meg a szerkezetet. Gustave Eiffel tudatosan kereste a tudományos hasznosítási lehetőségeket, hogy bizonyítsa műve fontosságát. A torony tetején meteorológiai állomást rendeztek be, aerodinamikai kísérleteket végeztek, de a valódi áttörést a rádiótechnika hozta meg. Az első katonai rádióadók telepítése, majd a későbbi televíziós antennák felszerelése stratégiai jelentőségűvé tette az építményt, így a bontási tervek végleg lekerültek a napirendről.

A vas varázslója: Gustave Eiffel öröksége

A torony névadója, Gustave Eiffel nem csupán ezt az ikonikus épületet hagyta az utókorra. A mérnök a fémvázas szerkezetek specialistája volt, aki világszerte számtalan hidat, viaduktot és középületet tervezett. Az ő irodájának munkáját dicséri többek között a New York-i Szabadság-szobor belső tartószerkezete, a nizzai csillagvizsgáló kupolája, de Magyarországon is találkozhatunk a kezének nyomával a budapesti Nyugati pályaudvar, a Margit híd, valamint a szegedi Belvárosi-híd vasszerkezeténél. Eiffel precizitása és a szegecselt rácsos tartók alkalmazása forradalmasította végül a XIX. századi építészetet.

Mérnöki precizitás és állandó megújulás

A szerkezet stabilitását 2,5 millió szegecs biztosítja, a súlya pedig meghaladja a 10 000 tonnát. Érdekesség, hogy a hőmérsékletváltozás hatására a torony magassága akár 15 centimétert is változhat a vas hőtágulása miatt. A karbantartás folyamatos feladat: nagyjából hétévente 60 tonna festékkel mázolják újra az egészet, hogy megvédjék a korróziótól. Az Eiffel-torony színe az évtizedek alatt többször változott a vörösesbarnától az okkersárgán át a ma is látható, egyedileg kikevert „Eiffel-torony barna” árnyalatig, azonban minden egyes ilyen beavatkozás minimum 60 millió euróba (több mint 23 milliárd forint) kerül.

Egy párizsi utazás során kihagyhatatlan az Eiffel-torony, melynek három szintje különböző élményeket kínál. Az első emelet üvegpadlója a mélység élményét adja, a második szint a város fotózására a legalkalmasabb, a legfelső rész pedig a szűkebb, intimebb kilátást biztosítja, ahol Eiffel egykori dolgozószobája is megtekinthető. A torony ma is a világ leglátogatottabb, belépődíjas műemléke, amely évente több millió turistát vonz, bizonyítva, hogy a XIX. századi mérnöki álom kiállta az idő próbáját.

Nézd meg a videóban, hogy épült az Eiffel-torony:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: