A színes házakkal, futómuskátlis virágládákkal jól ellátott utcákhoz a három tornyú Steinertoron át vezetett az út, ami a város egyetlen fennmaradt városkapuja. Innen a Landstrasséra jutottunk, ahol üzletek, éttermek, kávézók sora várt, teraszaik az októberi napsütést élvező helyiekkel zsúfolva. Később kiderült, hogy a tömeg nem csak a szép időnek volt köszönhető, éppen az újbort ünnepelték fúvós zenekarral, népviselettel, borral és musttal, ahogyan azt kell. A már délelőtt borvirágos arcú népeken átküzdve magunkat, a városháza érdekes erkélyes épületénél balra kanyarodva, a piac dísztökeire egy pillantást vetve, egy hosszabb lépcsősoron jutottunk fel a Piaristenkirchéig, vagyis a piaristák templomáig.

Az épület akkor is érdekes, ha valaki nem különösebben rajong a templomokért: a kívülről egységesen gótikus stílusú épület belülről gazdag barokk díszítéssel fogad. Kívülről érdekesek még az életnagyságú faszobrok, és a szép kilátás a városra és a környékre. Innen a Hoher Markton sétáltunk le a Gozzoburgig, ami a környék legjelentősebb korai gótikus stílusú épülete. Az 1200-as években építtette egy dúsgazdag, Gozzo nevű főbíró. Innen visszatértünk a Untere Lanstrasséra, ahol megnéztük Liszt Ferenc apjának szülőházát – sajnos nem jelöli tábla, egy giroszos mellett keressenek egy gazdagon díszített, fehér színű barokk lakóházat.

Olyan mint Svájcban, csak közelebb van

Mivel Krems a világörökség részét képező Wachau szőlőtermő vidék kapuja, erre folytattuk tovább utunkat. Hangulatos borozók – helyi néven heurigerek –, érdekes templomok, várromok és lenyűgözően szép, őszi színekben játszó táj fogadott erre. A környék bennem a szintén világörökség részét képező svájci Lavaux-vidéket idézte fel, ahol nemrégiben vendégeskedtünk. Teraszos művelésű, lépcsőzetesen elhelyezkedő szőlők, kedves kis települések és csodás panoráma jellemzi őket – és mindkettő nagy víz mellett található: Svájcban ez a Genfi-tó, itt a Duna.

Határközeli élmények Ausztriában