Száz éve, 1926. április 23-án született Janikovszky Éva Kossuth- és József Attila-díjas író, a gyermek- és ifjúsági irodalom egyik legnépszerűbb magyar képviselője, akinek életműve a felnőtteknek is szól, írja a bama.

A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának portréja a következőket írja róla:
Szegeden látta meg a napvilágot Kucses Éva néven. Gyerekkorát nagyapja könyvesboltjában töltötte, ahol gyakori vendég volt Móra Ferenc is. Szülei válása után a nevelőapja lett Donászy Kálmán újságíró, műkritikus, a szegedi kulturális élet egyik prominens személyisége.
Janikovszky 1944-től a szegedi egyetemen hallgatott filozófiát, néprajzot, magyar és német irodalmat, majd 1948-tól Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Karán szociológiát, filozófiát és pszichológiát tanult.
Első munkahelye a Vallás és Közoktatásügyi (1951-től Közoktatásügyi) Minisztérium volt, ahol a tankönyvosztályon lett főelőadó. 1953-tól a Móra Könyvkiadó szerkesztője, 1964–1987 között főszerkesztője, 1981–1982-ben a Minerva Kiadó szerkesztője is volt.
1987-ben nyugdíjba ment, de továbbra is a kiadóban dolgozott, igazgatósági tag is volt, a Móra Kiadó elnök-vezérigazgatója 2008-tól az írónő fia, Janikovszky János. A minisztériumban és a kiadónál, még a legnehezebb időszakban is mindig az emberség, a kiállás jellemezte, sok üldözött és tiltólistára került írótársának segített.
1978 és 1995 között a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) megbízott elnöke, a nemzetközi Andersen-bizottság tagja, az UNICEF Magyar Bizottságának elnökségi tagja, 1991-től a hátrányos helyzetű gyermekek továbbtanulását segítő Staféta Alapítvány kuratóriumának elnöke, 1996-tól az Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályának elnöke volt.
Janikovszky Éva hosszú betegség után, 2003. július 14-én halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, síremlékén egyetlen öreg Mercedes típusú írógépének mása látható, amely egész életén át kitartott mellette.
Első könyve, a Csip-csup 1957-ben jelent meg, a címlapon még Kispál Évaként szerepelt. A magyar irodalomban védjeggyé vált – férje után felvett – Janikovszky Éva néven 1960-ban, a Szalmaláng című regényt publikálta először. Azután még 32 könyvet írt, amelyekből eddig több mint kétmillió példányt adtak el, művei 35 idegen nyelven jelentek meg. Írásait korhatár nélkül szeretik, összetéveszthetetlen, ahogy a felnőttek és gyerekek világát, vitáikat, ütközéseiket és egymásra találásukat remek humorral és mélységes emberséggel ábrázolja – saját műfajt teremtett, valamiféle gyermekmonológot.
Legismertebb művei közül néhány: Te is tudod?, Ha én felnőtt volnék, Akár hiszed, akár nem, Felelj szépen, ha kérdeznek, Velem mindig történik valami, Kire ütött ez a gyerek?, Már óvodás vagyok, A lemez két oldala, Örülj, hogy fiú, Örülj, hogy lány, Felnőtteknek írtam, Mosolyogni tessék, Ájlávjú, De szép az élet, Ráadás.
Ő maga élete legnagyobb elismerésének azt nevezte, amikor egy kislány megkérdezte tőle: „Éva néni, hogy tetszett arra rájönni, hogy a gyerekek csak kicsik, de nem buták?”
Az írónő születésének 100. évfordulója alkalmából a Móra Kiadó és a Janikovszky Éva Irodalmi Alapítvány emlékévet tart, amelynek keretében Budapesten és vidéken is számtalan program várja az érdeklődőket.
Meggyőződésem, hogy humor nélkül nem lehet élni. Szerencsémre én pozitívan szemlélem az életet, akármilyen, s igyekszem mindennek megtalálni a komikus oldalát. Rengeteget segít. Őszintén sajnálom a megkeseredett, humortalan embereket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.