Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsEgyetlen telefonhívás mentette meg István életét. A férfi tavaly októberben kapott súlyos, vérzéses sztrókot, amely örökre megváltoztatta a mindennapjait. Az életét szeretett unokaöccsének köszönheti, akit azonban nem sokkal később tragikus balesetben veszített el. A fiatalember a szennyvízben fulladt meg. István szerint a fájdalmat soha nem lehet feldolgozni, de a reményt nem hajlandó feladni.

A ma már nyugdíjas férfi hosszú éveken át dolgozott csatornaműgépészként a falu határában lévő szennyvíztelepen. Imádta a munkáját, úgy érezte, végre megtalálta a helyét.
Nagyon szerettem a munkámat, nekem ez álommunka volt. Korábban rengeteget fizikai munkát végeztem, itt pedig számítógéppel dolgozhattam. Soha nem éreztem tehernek. Talán éppen ez volt a baj, mert teljesen túlhajszoltam magam, a végkimerülésig
– mesélte lapunknak Tillinger István.
A családjában sajnos nem volt ismeretlen a sztrók. Mindkét szülője ebben a betegségben halt meg, ezért tudta, hogy nála is fennáll a veszély. A végzetes napon a munkahelyén zuhanyozott.
Meleg vízzel zuhanyoztam, amikor egyszer csak furcsa érzés futott végig a testemen. A jobb oldalamon olyan forróságot éreztem, amit soha előtte. Azonnal tudtam, hogy nagy a baj, hogy sztrókot kaptam
– idézte fel a drámai pillanatokat.
A férfi azonnal telefonált az unokaöccsének, de már alig tudott beszélni.
Nem értette, mit mondok. A felesége, Joli viszont rögtön rájött, hogy sztrókom van. Azonnal autóba ültek, hívták a mentőket és száguldottak hozzám. Az orvosok szerint perceken múlt az életem.
– mondta.
A vérzéses sztrók nem volt műthető, így hosszú és nehéz rehabilitáció következett. István egyik napról a másikra lebénult a jobb oldalára és meg kellett tanulnia együtt élni az új, megváltozott helyzetével.
A betegségnél azonban talán még jobban fájt neki az emberek viselkedése.
Akiket korábban a barátaimnak hittem, sokan hátat fordítottak nekem. Volt, aki azt mondta, nincs értelme tornáznom, más szerint haszontalan vagyok. Ez legalább akkora harc volt, mint maga a sztrók. Meg kellett tanulnom kizárni a negatív embereket az életemből
– mondta megtörten.
István egyedül él, de nem magányosan. Saját maga mos, főz és vezeti a háztartását. Minden nap tornázik, sétál és követi a rehabilitációs programját.
Hiszek benne, hogy javulni fogok. Az orvosom azt mondta, le a kalappal előttem. Ez rengeteg erőt ad nekem.
– tette hozzá.
A sors azonban újabb kegyetlen csapást mért rá. A rehabilitáció alatt érkezett a hír, amely teljesen összetörte. Az unokaöccse, aki megmentette az életét, munka közben tragikus balesetet szenvedett a szennyvízbe fulladt.
Amikor megtudtam, egyszerűen összeomlottam. Lelkileg belehaltam. Ő mentette meg az életemet, és nem sokkal később elveszítettük. Ez olyan fájdalom, amit szavakkal nem lehet elmondani
– mondta megtörten.
A tragédia Jolikát és a három gyermeküket is mélyen megrázta, a család azonban azóta még szorosabban összetart.
Nekünk már nem kell több ember. Mi összetartunk. Rájöttem, hogy mik az igazi értékek az életben. Azok az emberek, akik akkor is melletted maradnak, amikor a legnagyobb bajban vagy.
– fogalmazott István.
A férfi ma már küldetésének érzi, hogy másoknak is átadja a tapasztalatait.
Azt üzenem mindenkinek, hogy becsülje meg az egészségét. Amíg egészséges az ember, nem is gondolja, milyen kincs van a birtokában. Lehet valaki milliomos, ha nincs egészsége, semmit sem ér vele. Az egészség mindent felülír. Én ezt a saját bőrömön tanultam meg. És azért, hogy élek, hálás vagyok
– zárta gondolatait a férfi.
Érdekel még hasonló történet? Nézd meg videón!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.