Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsGyöngyi és Ferenc 1995-ben ismerkedett meg egymással. Első kisfiuk születése után úgy érezték, szeretnének neki egy kistesót. A kisbaba azonban csak nem jött össze, ezért elhatározták, a lombikprogrammal is megpróbálkoznak. Miután több beültetés is kudarcot vallott, a szülők végül az örökbefogadás mellett döntöttek. Nem mindennapi életükről Gyöngyi mesélt lapunknak.

Amikor Domit hazavitték, a faluban konkrétan csodájára jártak a kicsinek. Arrafelé még egyáltalán nem volt szokványos, hogy egy család örökbe fogad egy gyermeket. Gyöngyiék szívesen maradtak is volna Uraiújfaluban, azonban Domi fejlesztése miatt úgy döntöttek, beköltöznek a városba. Idáig azonban hosszú út vezetett. Mielőtt belevágtak az egészbe, a házaspárnak komoly pszichológiai teszteken, környezettanulmányon és egy oktatáson is át kellett mennie. Majd jött a várakozás. Két évet vártak, mire a telefon megcsörrent.
Mi a férjemmel eredetileg egy kislányt szerettünk volna. Aztán egy nap derült égből villámcsapásként szóltak, hogy van egy baba, de hát fiú. Egy pillanatra meginogtam, de férjem azonnal rávágta: ha te szülted volna, sem hagynánk ott, mert fiú
— emlékezett vissza nevetve Gyöngyi férje velős meglátására.
A szülők nem is gondolkodtak tovább, autóba pattantak és fél óra múlva már a kórházban voltak.
Bent volt a koraszülött osztályon, bementünk. Három baba volt, de rögtön tudtuk, hogy melyik lesz a mis kisfiunk. Azonnal éreztük. Valóban ő volt az, egy gyönyörű gyereket mutattak nekünk. Hatalmas volt a boldogságunk
— ecsetelte az édesanya.

A szülőknek a kórházban azonnal jelezték, hogy a koraszülött kisbaba oxigénhiányos állapotba került, majd valamivel később agyvérzést is kapott, illetve az agyában is találtak cisztákat. Az orvosok azt mondták, valószínűleg a mozgásközpontja sérült. A szülők azonban nem ijedtek meg, így is biztosak voltak abban, hogy a kicsi ő rájuk várt. Aztán ahogy teltek a hónapok, kezdett világossá válni, hogy Dominak az értelme is sérült.
Észrevettem, hogy nem figyel annyira. Egy oldalra tette csak a kis fejét, nem nyúlt a tárgyakért, nem fókuszált a látása, csak ránézett dolgokra, aztán elkapta a fejét. Sokat voltunk közben kórházban is, mert asztmatikus is volt a pici. Aztán mondták, hogy vigyem gyógytornára, 10 hónapos korában kerültünk oda. Végül ott a gyógytornászok mondták, hogy Domi valószínűleg soha nem fogja utolérni társait
— tette hozzá az édesanya.
Gyöngyi azt is elmondta lapunknak, hogy voltak nehéz napok, de alapvetően igyekszik derűlátó maradni. Gyermekének is ez az érdeke.
Sírtam én már eleget, de ha ezt látja a gyerek, az rá sincs jó hatással. Múltkor például ahogy fürdettem Domit, megjegyeztem neki "Úr Isten Domi, milyen nehezek a lábak, mikor tanulsz meg járni?" Erre rávágta, hogy "soha". Ez például nagyon fájt, de ha a gyerek bírja, akkor nekem is bírnom kell
— húzta alá Gyöngyi.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.