Töretlenül küzd: Mónika, a gyógyíthatatlan beteg takarítónő harca a túlélésért a nagyváros sötétjében

PUBLIKÁLÁS: 2026. április 18. 20:05

Neki még azért is meg kell küzdenie, ami egy átlagember számára magától értetődő. Egy gyógyíthatatlan beteg takarítónő, aki csak dolgozni és élni akar, de mivel a szakadék szélén áll, ezért is harcolnia kell.

Lakás, biztonság és múlt nélkül próbál kapaszkodót találni, miközben a levegő szó szerint fogy körülötte. A hatodik kerületben dolgozó takarítónő évek óta küzd COPD-val, amely gyógyíthatatlan betegség. Lassan, de biztosan elveszi tőle a levegőt: azaz tüdeje egyre kevesebb és kevesebb oxigént tud kinyerni. Mónika nem segítséget akar kérni, hanem esélyt, hogy ne kerüljön utcára és a fia mellett maradhasson, hogy legyen értelme a következő napnak. Nemrég leépítés miatt elveszítette a munkáját, karácsonyra már lakás, stabil jövedelem és biztonság nélkül maradt. Nem adta fel, tovább harcolt. Azóta talált munkát, ami átmenetileg megmentette, de abból nem tudja fenntartani a Blaha környéki albérletét Budapesten. Most a Szobabérlők Házába próbál jelentkezni, miközben kamasz fiával is egyre nehezebb a helyzet.

Mónikát megviselte a sok harc / Forrás: Beküldött

Mónika harca nem most kezdődött

Soroksáron nőtt fel, de már gyerekként megtapasztalta, milyen az, amikor nincs biztonság. A szülei nem foglalkoztak vele, rendszeresen megverték. Az iskolában is észrevették, hogy baj van, de akkoriban a rendszer nem tudott valódi védelmet nyújtani. Egy idő után állandósultak a szökések.

Állandóan megszöktem, és mindig visszavittek a rendőrök, hiába mondtam, mi van. Egyszer egy villamosmegállóban találtak meg. Arra tisztán emlékszem. Aztán a Zöld utcába kerültem (intézet). A szüleim egyszer jöttek be, hoztak édességet, utána nem láttam őket. Később még egyszer voltam náluk, de ennyi volt. Soha többet nem láttam őket. Azt mondom, jobb volt az intézetben, mint a szüleimnél. Sajnos. Ami történt, az a mai napig megvan bennem, pedig már elmúltam 40 éves.

A teljes gyerekkor hiánya örökre meghatározta pályáját?

Volt olyan alkalom is, amikor szökés közben egy idegen férfi lakására kerültem, gyerekként. Nem emlékszem pontosan hogyan, csak arra, hogy ki tudtam jutni. A rendőrök később elfogták a férfit.

A családjával a kapcsolata sosem rendeződött. Felnőttként próbált közeledni, de falakba ütközött. Volt, hogy több száz kilométert utazott, hogy találkozzon velük.

Elmentünk hozzájuk, 400 kilométert utaztunk oda-vissza, de szóba sem akartak állni velem.

Mónika többi emberi kapcsolatát ezután meghatározta a szüleivel való kapcsolata:

rövid kapcsolatok
menekülések
újrakezdések

követték egymást. A férfiak, akikkel kapcsolatba került, ahogyan egykor apja, szintén rendszeresen bántották fizikailag is. Volt, hogy egy kapcsolat miatt kellett elmenekülnie, máskor azért, mert valaki megtalálta, akitől félt.

Egy ponton már a túlélés lett az egyetlen cél.

Volt olyan, hogy a nagy hidegben indultunk el Nyíregyházára, szinte semmi nélkül.

Most egy betegséggel él, amely napról napra szűkíti a mozgásterét, de Mónika még mindig dolgozni akar.

Még mindig hisz abban, hogy van értelme felkelni reggel.

Legfőképp a fia miatt, aki most kamaszodik, és Mónika azért küzd, hogy gyermeke ne kerüljön intézetbe, ne vegyék el tőle, a múlt ördögi körei ne ismétlődjenek újra és újra. Egy valami már most bizonyos: Mónika története a kitartó küzdelemről szól.

Ha esetleg lehetőséged van Pásztor Mónikának segíteni itt tudsz vele kapcsolatba lépni.