"Megbántam, hogy idősebb férfihoz mentem, mert beteg lett és így már nem akarom"

A „kor csak egy szám” kifejezést gyakran hallani olyan kapcsolatokban, ahol a korkülönbség nagyobb, mint a legtöbb embernél. De egy nő számára a férjével való 16 év korkülönbség, ami a románcuk elején nem tűnt fontosnak, most azt okozta, hogy elkezdett undorodni a férjétől és megbánta, hogy valaha is kimondta az „igen”-t az oltár előtt.

Egy brutálisan őszinte Reddit-bejegyzésben a 27 éves színésznő azt mondta: „Kezdem megbánni, hogy nagy a korkülönbség köztünk a férjemmel.” Először azt magyarázta, hogyan alakult ki a románcuk: „Akkor találkoztunk, amikor éppen betöltöttem a 22. életévemet. Nem tudtam, hogy a harmincas évei végén jár, de őszintén úgy nézett ki (és úgy is viselkedett), mintha a húszas évei végén járna.”

„Amikor először találkoztam vele, és ő felajánlotta, hogy mellette biztonságban leszek, azonnal lecsaptam rá! Tudtam, hogy furcsa egy nálam sokkal idősebb sráccal járni, de mindig is lázadó beállítottságú voltam. Nem tudom, szerintem elég dögös volt. Lana Del Reyt és az életemben lévő embereket hibáztatom, amiért nem mondták el, hogy ez egy kétes kapcsolat.”

„25 éves koromban házasodtunk össze, és papíron minden elég jól ment, szóval rosszul érzem magam, hogy panaszkodom.” Így folytatta: „Sok mindenben egy oldalon állunk, elég kényelmes életet élünk DINK-ként [dupla jövedelem, gyerek nélkül], és szilárd alapot építünk együtt. Mutatunk egymás iránt vonzalmat, bár néha úgy érzem, mintha csak egy lakótárs vagy egy szülőfigura lenne. A szexuális életünk unalmas, és ez is nagyban hozzájárul, hogy eltávolodtam. Tudom, hogy ha elválnék tőle, mindketten ott lennénk anyagilag, ahol elkezdtük, és nem igazán engedhetném meg magamnak, hogy ott vagy úgy éljek, ahogy most. Azt sem akarom, hogy újra átéljem a randizás gondjait.”

„Mindenesetre, bár azt mondanám, hogy a házasságunk 80%-ban jó, és mély szeretetet érzek iránta, most, hogy a homloklebenyem teljesen kifejlődött, rájöttem, hogy kinövöm ezt a keretet, amelyben ő hozza meg az összes döntést. Valószínűleg nem őt választanám partnernek, ha most találkozom vele.”

„A lényeg az egészben az, hogy ezt a neheztelést/undorító érzést hordozom magamban, amiért ilyen fiatalon üldözött. Mi van, ha érett vagyok a koromhoz képest? El sem tudom képzelni, hogy randizzak egy 22 évessel, pedig még csak 27 éves vagyok. És ő mégis csak 16 évvel idősebb nálam. Beteg és így én már nem akarom őt. Fiatal vagyok ahhoz, hogy mellette ragadjak.”

Majd így kérdezte: „Volt már valaki más is hasonló helyzetben? Hogyan oldotta meg?”

A kommentszekcióban mindenki csak támogatni tudta, hogy hagyja el a férfit, hiszen még fiatal és újra tudja kezdeni az életét. Ahogy az egyik hozzászóló fogalmazott: neki is joga van a szabad, boldog élethez.