A nő, aki hétszer majdnem meghalt: "Ha nem szánsz időt az egészségedre, előbb-utóbb valószínűleg időt kell majd szakítanod a betegségre"

Egy nő, aki csodával határos módon túlélt hét életveszélyes megpróbáltatást, köztük egy kisebb stroke-ot és egy rákot, elárulta, hogy nem látott erős fényt vagy alagutat, amikor a halállal nézett szembe. Shona Hirons, a somerseti Portisheadből származó egykori ügyvéd, akiből viselkedés-, fitnesz- és táplálkozási tanácsadó lett, átesett egy kisebb stroke-on, kilyukadt a szíve, volt egy majdnem halálos kerékpárbalesete, túl esett a rákon , a koronavíruson, tüdőgyulladáson és bakteriális agyhártyagyulladáson. - írja az Express.

Egyszer kómában volt agyduzzanat miatt, de Shona azt állítja, hogy ezek a megrázó élmények felszámolták a haláltól való félelmét, és azt állítja, hogy most a legboldogabb. Úgy véli, hogy a halállal való szoros találkozások mély „leckét” adtak neki az életről.

- Már nem félek a haláltól. Két évvel a biciklibalesetem után rákot diagnosztizáltak nálam, és valahogy tudtam, hogy ez nem fog megölni.

Sokan, akik átélik a halálközeli élményt, fényeket vagy alagutakat látnak, de Shona ennek az ellentéte. Ő nem látott ilyet. - Nem volt semmilyen testen kívüli élményem [a majdnem-baleseim során]. Azt hiszem, akkoriban rájöttem, hogy egy sötét helyen vagyok, szóval ez sem segített. Nincs emlékem arról, hogy kómában lettem volna, és utána sem féltem a műtéttől. Azt hiszem, ezek az események voltak a legjobb dolgok, amik valaha történtek velem.

Shona azt mondja, hogy a halálközeli élményei teljesen megváltoztatták a gondolkodásmódját. Még arra is késztették, hogy pályát váltson, és a jogi pályát a coaching kedvéért feladja. - Manapság sokkal pozitívabb és magabiztosabb ember vagyok. Megtanultam szeretni az életet és minden nap kedvesnek lenni magamhoz – amivel korábban komolyan küzdöttem.

A most ötvenes évei elején járó Shona felidézte, hogy a fiatalabb éveiben átélt szélsőséges stressz és kiégés, mini stroke-ot okozott nála, mindössze 22 évesen, aztán egy évtizeddel később fedeztek fel egy lyukat a szívében, ami miatt nyitott szívműtéten esett át. A felépülése után Shona kerékpározni kezdett, hogy elhárítsa az egészségügyi problémákat. 2017-ben azonban egy majdnem halálos kimenetelű kerékpárbalesetet szenvedett.
- Átrepültem a kormányon, és az arcom egy törött járdaszegélynek csapódott. Elvesztettem az eszméletem, és a kórházban mesterséges kómába helyeztek mert az agyam beduzzadt. - emlékezik vissza a nő. A balesetet követően Shonának komoly arcrekonstrukciós műtéten kellett átesnie, miután összetört az arccsontja és a bal szemüregében lévő összes csontja, az orvosok pedig mindössze 20 százalék esélyt adtak a túlélésre.
A megpróbáltatásai folytatódtak, két évvel a baleset után méhrákot diagnosztizáltak nála.

A múltjára visszatekintve így fogalmazott: - Heti 80 órát dolgoztam, és úgy éreztem, hogy az én dolgom mindent megcsinálni, mind a munkahelyemen, mind otthon. Ez elgondolkodtatott, és rájöttem, hogy kaptam egy újabb esélyt az élethez. [Szóval] jó úton jártam [amikor közölték velem, hogy rákos vagyok]. Emlékszem, hogy a konzultánsom azt mondta, hogy ezt a sok stressz és trauma okozhatta, amin keresztülmentem. Azt hiszem, soha nem fogjuk biztosan tudni. Napról napra éltem, kezeléseken és műtéteken estem át, és szerencsém volt, hogy nyolc hónappal később minden rendben lett.

A kitartó, egy gyermekes anya 2024-ben egy újabb megrázó megpróbáltatással nézett szembe, amikor is elkapta a koronavírust. A vírus gyorsan eszkalálódott, tüdőgyulladáshoz és bakteriális agyhártyagyulladást okozva.

Mégis, a halandósággal való szoros találkozásai ellenére Shona egyszerűen úgy látja ezeket az eseményeket, mint „az élet menetét”
- Amikor tavaly megbetegedtem, nem éreztem úgy, hogy az élet büntetne, sőt, viccesnek találtam. Ezúttal nem voltam többé áldozatszerepben, és nem tűnődtem azon, hogy miért történik velem annyi rossz dolog. Egyszerűen csak ment a maga útján az élet. Már semmitől sem félek. A családom viccelődik azzal, hogy buborékfóliába csomagolnak, de eltökélt vagyok, hogy továbbra is a lehető legjobb életet éljem, és a legtöbbet hozzam ki belőle, mert senki sem tudja, mikor jár le az idő. Az egészségemet helyezem előtérbe, mert ha nem szánsz időt az egészségedre, előbb-utóbb valószínűleg időt kell majd szakítanod a betegségre.