“A döntő sem elképzelhetetlen” - Lotfi Begi Thaiföldről szurkolt a Fradinak

Az elmúlt tizenöt évben, amikor csak az időm engedte, mindenhová elkísértem a Fradit. Most a csapat talán az egyik legnagyobb siker kapujában áll, és nagyon jó lett volna ott lenni a Groupama Arénában. Amikor azonban lefoglaltuk a nyaralást, még nem tudhattuk, hogy a csapat idáig jut. Így aztán beállítottuk az ébresztőt, mert itteni idő szerint hajnali háromkor kezdődött a mérkőzés. A fiam is felébredt, így együtt szurkoltuk végig az egész meccset

Mindenki kitette a szívét-lelkét a pályára, és sok játékosnak voltak nagyon szép megmozdulásai. Ha mégis választanom kellene, talán Josephet emelném ki. Egyrészt a második gólja egy igazán gyönyörű találat volt. Ahogyan megkapta a labdát, és állítás nélkül, azonnal kapura lőtt, tényleg fantasztikus volt.

Nagyon örültem annak, hogy a győzelem ellenére sem kezdett ünneplésbe a csapat. Tudják, hogy kevesebb mint egy hét múlva ismét pályára kell lépniük, és ott kell folytatniuk, ahol most abbahagyták. A kétgólos előny talán megnyugtató lehet abból a szempontból, hogy magabiztosan lehet kiállni a visszavágóra, de nem szabad ráülni erre az eredményre. Remélem, hogy ott is gyorsan góllal kezdünk. Én azt érzem, hogy ez a lendület adhat annyi hitet a fiúknak, hogy elhiggyék: igenis van keresnivalónk a legjobb nyolc között. És ha ilyen felfogással játszanak, akkor még az isztambuli-döntő sem elképzelhetetlen