Napi egy alma távol tartja a dokit – egy adag, tápláló levélzöld pedig talán a mentális szakembert is: legalábbis átsegíthet a végtelennek tűnő, szürke napokon.

Az alábbi növények természetes antidrepresszánsok.

Hívhatjuk ezt akár téli lehangoltságnak is, a lényeg, hogy nagyon nehezen mozdulunk, hiszen még hiányoznak a természetből is az élénk tavaszi színek, így a mi lendületünk nem csoda, ha szintén deficites. Ha vibrálásra vágysz, akkor a zöldségespult felé érdemes venned az irányt: méghozzá a ropogós, friss színű leveleseket célozva.

Egy nagy bokor fodros kel, vagy a mustármagból kiáradt zöld hajtás, esetleg egy felvillanyozó, piros szárú mángold hozhat megoldást melankólia esetére. Nem csak a külsejükkel dobnak fel, de a konyhában is jól teljesítenek: magas A- és C-vitamin tartalmuk mellett a bennük levő folsav és kalcium mennyisége is imponáló. Igaz, különböző egyéniségként viselkednek, ha főzésre kerül sor, de szerencsére hamar kiismerhetőek és ízletes ételeket adnak ki. A legkönnyebb talán azokkal, amelyek alapból elég lágyak: a cékla levele, a mángold és a spenót tartozik ide.

Nekik elég az, ha épp csak, hogy meglegyintjük őket egy pici hővel – ha túlfőzzük, máris nem teszünk jót nekik – egy kis fonnyasztás pont elég lesz. Egy nem-letapadós serpenyőt válasszunk, nagy lángon rövid ideig hagyjuk őket összeesni, és levet ereszteni. Ha túl szárazak volnának, akkor egy evőkanál vizet adjunk alájuk – bár megmosás után általában marad rajtuk annyi nedvesség, ami pont elég lehet. Egyik-másik pedig alapból sok nedvet enged – ilyen a spenót is: érdemes leszedegetni a plusz folyadékot, ha folytatnánk a főzést egy olyan recept mentén, amihez nem kellene semmilyen hígítás. Az egyszerűbb ételeket úgy érdemes készíteni, hogy a megfonnyasztott zöldeket először kivesszük lecsöpögtetni – addig a serpenyőben olajon vagy vajon hirtelensütünk valami finom hozzávalót, amihez aztán visszaadagoljuk a növényeket. De a párolt zöld nyugodtan mehet csőben sütéshez is, tészta tölteléknek, tojáslepénybe vagy sós tortákhoz.

A tartalmasabb, tömöttebb levelek viszont több törődést igényelnek: a kelkáposzta, mustár, collard és fehérrépa zöldje rágósabb, ezért nehezebben is adja meg magát. Hagymát, fokhagymát és gyömbért, illetve császárszalonnát tegyünk az olajba-vajba, amire aztán ráültetjük a leveleket. Lassú tűzön tegyük fel őket, így a rejtett ízeiket is előcsalogatjuk, illetve a hozzáadott fűszerek szintén kibontakozhatnak ezen a módon. Pici zsiradékkal dolgozzunk: essenek csak össze a zöldek, aztán öntsük fel őket valamilyen folyadékkal. Zöldségleves vagy csirke alaplé volna ideális – olyan mennyiségben, hogy lepje is el a hozzávalókat. Ráérősen rotyogtassuk – hogy meddig, az függ a zöldségek frissességétől, illetve a mi ízlésünktől is. Akár nyolc perc is elég lehet, de egy fél óránál tovább csak az öregebb állományt főzzük.

Ha már megdinszteltük a zöldet, akkor fedő nélkül főzzük el a maradék vizet is róla, főleg ha köretként vagy önálló fogásként tálalnánk. De ha főtt tésztához, vagy krumplihoz, esetleg babbal vagy hússal együtt gondoltuk elfogyasztani, akkor most, még nedvesen keverjük be ezekkel a tételekkel.
Sőt, a látszólag dinsztelni való levelek – mint például az endívia vagy a pitypang zöldje – azt hinnénk, hogy csak meleg salátákban működnek, de mindkettőből a nagyobb, érettebb levelek gazdagíthatnak akár leveseket is – csak ezeket se főzzük túl, inkább a vége felé kerüljenek a fazékba.

Brutális föld-ízekkel dolgozunk, melyek kiválóan működnek az alábbi, lazító hatású ízesítőkkel: ha füstös-húsos tálra vágyunk, akkor császárszalonnát és kolbász-féléket vessünk be, ha pedig édes-pikáns vonalon mozognánk, akkor hagymafélék és friss gyömbér jöjjön, bő mennyiségben. Savas-marós változatot ecettel, citromlével, csilivel, curryvel és egyéb csípős paprikákkal valósíthatunk meg, sűrű-zsírosat pedig tejszínnel, tejföllel és kecskesajttal. De például egy parmezános-tejszínes mángoldot az is szeretni fog, aki eddig bőszen hárította a fenti zöldeket. A nyers alapanyagok közül a lágyabbak három, míg a tömörebbek maximum öt napig állnak el frissen a hűtőben. Lehetőleg lezárt műanyag tasakban tartsuk őket, melybe tegyünk papírtörlőből bélést – ez meggátolja az erjedési folyamatokat, ugyanis felszívja a fölös vizet.

Unjuk már a téli sötétséget? Együnk zöld színű ételeket!