Ezek voltak az őseink kedvenc gyógyteái

Egykor a vidéki emberek az összes fűnek, fának, virágnak ismerték a gyógyhatásait. Volt, amivel borogattak, volt, amit porrá őrölve használtak, kenőcsöt vagy ételízesítőt készítettek belőle, és széles körben alkalmazták a gyógyteákat is – emlékeztetett rá aGreendex.huoldal, amely összeállítást közölt a nagyszüleink korában leggyakrabban alkalmazott gyógyteákról és a gyógyhatású növények gyűjtéséről.

Mérgező hasonmás

A portál figyelmeztet, hogy csak olyan gyógynövényt gyűjtsünk, amelyet százszázalékos biztonsággal be tudunk azonosítani, mivel számos növénynek létezik mérgező hasonmása. A témában rengeteg internetes videó áll a kezdők rendelkezésére, de részt vehetünk tanfolyamon vagy gyógynövény-felismerő túrán is.

Tilos természetvédelmi területeken gyűjteni

A magánterületen található gyógynövények a terület tulajdonosát illetik, ilyen helyen csak az ő hozzájárulásával gyűjthetünk. Az állami erdők területén a mennyiségi korlátokat betartva (2 kg/fő/nap) nyugodtan gyűjthetünk, arra viszont oda kell figyelnünk, hogy ne tévedjünk védett területre. A természetvédelmi területek többségén a gyűjtés tilos, egyedi engedélyeket csak a területileg illetékes természetvédelmi hatóság ad ki. A gyűjtésekor kerüljük a szennyezett területeket. A forgalmasabb utaktól tartsunk legalább 500 méteres távolságot. Kerüljük a szemétlerakók, intenzív mezőgazdasági területek, vasúti töltések és ipari övezetek környékét is.

Letarolták a medvehagyma termőhelyeit

Fontos odafigyelnünk arra is, hogy hagyjunk érintetlenül a gyűjtött növény szaporodásához, túléléséhez szükséges mennyiséget. Az utóbbi években például nagy sláger lett amedvehagyma, aminek az lett a következménye, hogy tavasszal az ismertebb termőhelyeket valósággal letarolják. Ez szemlélteti azt a magatartást, amely kerülendő a gyógynövények gyűjtésekor.

A Gyógynövény Szövetség és Terméktanács ajánlásában az szerepel, hogyegy adott gyógynövényfaj szaporodásához, megújulásához az egyedek 20–33 százalékát érintetlenül kell hagyni.

Így készíthetünk gyógyteát

A gyógynövényekből háromféleképpen készíthetünk gyógyteákat, attól függően, hogya növény mely részét használjuk fel.A virágot, a leveleket és a hajtásvégeket például forráznunk kell.Ebben az esetben a teafüvet forró vízzel felöntjük, majd lefedve állni hagyjuk nagyjából 15–20 percig. Fontos tehát, hogy ezeket nem főzzük, szemben példáula gyökerekkel, kérgekkel és termésekkel, melyeket magas rosttartalmuk miatt 5–10 percig forralni szükséges.Néhány növényt, mint például a csipkebogyót vagy a mályvát nem szabad főzni. Ezekbőlhideg áztatással készíthetünkteát, a művelet teafűtől függően 4–12 óráig tarthat.

A gyógytea fogyasztása akkor a leghatékonyabb, ha reggel, még evés előtt, éhgyomorra isszuk. Ilyenkor szívódik fel ugyanis a legtöbb hatóanyag. Tévhit, hogy a gyógyteák elkészítésekor nem szabad fémeszközöket használni. A modern technológiával rozsdamentes acélból készült teatojások, kiskanalak és társaik teljesen ártalmatlanok, nyugodtan használhatjuk őket. Vigyáznunk csak a régi, alumíniumból készült eszközökkel kell, melyek módosíthatják vagy mérsékelhetik a gyógynövények hatását.

A kamilla sokoldalú, a menta az agyműködést is serkenti

Az orvosi székfűnek (Matricaria chamomilla) is nevezett növény az ország szinte minden pontján megtalálható, de könnyen termeszthető is. A sárga és fehér színben tündöklő növény áprilisban–májusban virágzik.

Virágzatát akkor gyűjtjük, amikor vízszintesen állnak a szirmai. Szárítás után papírzsákban tartandó. A népi gyógyászatban igen széles a felhasználási köre, lényegében alig van olyan betegség vagy tünet, amelynek gyógyítására ne lenne alkalmas, de leggyakrabban a megfázás tüneteinek enyhítésére, emésztőszervi panaszok csökkentésére, illetve bőr- és nyálkahártya-irritációk kezelésére használandó.

A mezei menta (Mentha arvensis) elsősorban nedvesebb réteken nő. A borsmentához képest jóval alacsonyabb a mentoltartalma, így íze enyhe. Elsősorban a levelét használhatjuk egyaránt szárítva és frissen. Görcsoldó és antibakteriális hatása közismert, de eredményesen alkalmazható különféle emésztőszervi problémák esetén is. Teájáról azt tartják, hogy revitalizál, élénkít, elűzi az álmosságot, a fáradtságot, serkenti az agyműködést és a gondolkodást, de nem ajánlatos napi 3-4 csészénél többet fogyasztani belőle.

A szeder isteni csemege, a csalán remek méregtelenítő

Az erdei szedernek (Rubus fruticosus) – amellett, hogy a bogyója isteni csemege – a levele is gyógyhatású. Külsőleg sebkezelésre és fogínyvérzésre használható, belsőleg pedig többek között a cukorbetegség megelőzésére szolgáló teakeverékek egyik alapeleme. Teája alkalmas lehet ízületi betegségek (köszvény, reuma) kezelésére, menstruációs rendellenességekre, húgyúti gyulladásokra, vizelethajtásra, izzadásra, légúti betegségekre, hasmenésre is.

A csalán (Urtica dioica) gyógyhatásait nem egyszerű felsorolni, a gyulladáscsökkentéstől kezdve a méregtelenítésen át a bőrproblémák kezeléséig széles spektrumot fed le, és kiváló vizelethajtó.