Ezért nem szabad minden zöldséget és gyümölcsöt meghámozni

Legyen szó akár gyümölcsök, akár zöldségek fogyasztásáról, sokan automatikusan meghámozzák azokat, holott erre az esetek jelentős részében egyáltalán nem lenne szükség.

Ráadásul ezzel a művelettel nemcsak tetemes mennyiségű hasznos tápanyagtól foszthatjuk meg magunkat, de még a környezetet is károsíthatjuk általa.

Közismert, hogy a zöldségek és gyümölcsök rendkívül gazdag vitamin- és ásványianyag-források. Rosttartalmuk miatt is kiemelkedő szerep jut nekik az egészséges táplálkozásban, nem is beszélve a növényekben található bioaktív vegyületekről, fitokemikáliákról, beleértve például antioxidáns hatású összetevőket. Mint azt Kirsty Hunter táplálkozástudományi szakértő írja aThe Conversationoldalán megjelent cikkében,az elégtelen zöldség- és gyümölcsfogyasztás olyan egészségi problémákkal hozható kapcsolatba, mint különféle krónikus szív-érrendszeri betegségek vagy a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának megnövekedett kockázata. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint csak a 2017-es évben mintegy 3,9 millió ember halálában játszhatott szerepet a Földön, hogy nem jutottak elegendő mennyiségű zöldséghez és gyümölcshöz.

A WHO felnőttek számára napi 40 dekagramm zöldség és gyümölcs fogyasztását ajánlja, ami bár nem tűnik soknak, mégis gyakrannehéz teljesíteni. Már csak ezért sem érdemes tehát a hámozással vesződni, hiszen anélkül egy kis lépéssel közelebb kerülhetünk a javasolt célhoz. Ezzel együtt persze nem is annyira az össztömeg növelése az igazán lényeges szempont, hanem az, hogya zöldségek és gyümölcsök héja révén megannyi értékes tápanyaghoz is hozzájuthatunk. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium adatbázisa szerint például a hámozatlan alma 15 százalékkal többC-vitamint, 267 százalékkal több K-vitamint, 20 százalékkal több kalciumot, 19 százalékkal több káliumot és 85 százalékkal több rostot tartalmaz, mint a hámozott. A héj nem ritkán a zöldségek és gyümölcsök tápanyagokban leggazdagabb része, és ez a vitaminokon és ásványi anyagokon túl értendő a flavonoidokra, polifenolokra, akár antioxidáns vagy antimikrobiális hatású vegyületekre egyaránt.

A környezetet is megterheli a hámozás

Világos tehát, hogy mit dobunk el magunktól azzal, ha a szemétbe kerülnek a hámozással lefejtett növényi részek. Érdemes azonban abba is belegondolni, hogy mit jelet mindez nagyobb léptékben. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) felmérései szerint ugyanisaz üvegházhatású gázok globális kibocsátásának 8-10 százalékáért az élelmiszer-pazarlás tehető felelősséa világon, amelynek bizony része a zöldség- és gyümölcshámozás is. A kidobott növényi részek bomlása során a többi között metán keletkezik, amely az üvegházhatás szempontjából az egyik legjelentősebb gáz. Hunter példaként Új-Zélandot említi, ahol évente több mint 13,6 ezer tonna zöldség- és közel ezer tonna gyümölcshéjat termelnek a háztartások hulladékként – egy olyan országban, amelynek összlakossága csupán 5,1 millió fő.