Gyermek-szokás - Meddig normális az ujjszopás?

Mi áll a háttérben és okozhat-e gondot?

A kisbabák és kicsi gyermekek esetében a hüvelyujj szájba vétele normális viselkedésnek számít, a legtöbbjük szopja az ujját - talán többet is, sőt a kezüket vagy egyéb tárgyat, amit cumiként használhatnak. De meddig tekinthető az ujjszopás természetesnek?

A kisgyermekek szopják az ujjukat, ebben senki sem talál semmi természetelleneset. Később, 3-6 éves koruk között fokozatosan abbahagyják az ujjszopást. De miért is kezdenek egyáltalán bele – főleg, hogy aztán nem olyan egyszerű leszokni róla?

Az ujjszopás háttere

A kisbabák természetes késztetést éreznek a szopásra, ami 6 hónapos koruk után általában csökken. Ám sok baba folytatja a dolgot ujjszopás formájában, hogy megnyugtassa magát. Szokássá válhat nála, különösen, ha arra használja, hogy kényelmesebben érezze magát, például ha éhes, fél, nyugtalan, csendes, álmos vagy unatkozik. Ritka esetekben, ha a gyermek még 5 éves kora után is szopja az ujját, az válaszreakció lehet valamilyen érzelmi problémára vagy rendellenességre, így például szorongásra.

Okozhat-e bármilyen gondot az ujjszopás?

A 4 esztendő alatti gyerekek esetében még nem nagy probléma az ujjszopás, ha azonban gyakran vagy nagy intenzitással szopják ujjukat még 4-5 éves koruk körül is, vagy netán ennél is tovább, már fogászati vagy beszédproblémákat kockáztatnak.

A hosszabb ideig tartó ujjszopás hatására a fogak rosszul igazodhatnak, vagy kifelé nyomódhatnak. Ez többnyire korrigálódik, amikor a gyermek abbahagyja az ujjszopást, ám ha a dolog folytatódik, egyre valószínűbbé válik a fogszabályozás szükségessége.

A szokás okozta beszédproblémák között említhetjük, hogy a gyermek nem lesz képes rendesen kimondani betűket, pösze lehet vagy túlzottan előrehozhatja a nyelvét beszéd közben.

Mikor van szükség kezelésre?

A szakértők azt javasolják, egy óvodáskorú, vagy ennél fiatalabb gyermeknek már nem kellene hagyni, hogy szopja az ujját. Szükség lehet kezelésre, ha:

• a gyermek 4 évesen vagy ez után is szopja az ujját, gyakran vagy nagy intenzitással (az ujjon levő bőrkeményedést észre lehet venni).
• segítséget kér, hogy abbahagyhassa
• fogászati vagy beszédproblémák alakulnak ki az ujjszopás következtében
• a gyermek szégyenkezik mások előtt, gúnyolják a szokása miatt

Hogyan kezelhető a helyzet?

Egyszerű otthoni praktikákkal is le lehet szoktatni a gyermeket arról, hogy szopja az ujját. Ám ha 4 esztendős kora körül is tart még a szokás, célszerű felkeresni egy orvost vagy fogászt a probléma megoldása érdekében.

Miből állhat az otthoni „kezelés”?

• Állítson fel a szülő szabályokat és terelje el a gyermek figyelmét. Ez segíthet lecsökkenteni az olyan időszakok és helyek számát, amikor és ahol a lurkónak eszébe juthat az ujjszopás. Az olyan tárgyakat, amelyeket összefüggésbe hoz ezzel a tevékenységgel, szintén rakjuk el a látóteréből – például a kis takaróját.
• Tegyünk a gyermek ujjára kesztyűt vagy csavarjuk be sebtapasszal, hogy emlékeztessük arra: nem szabad szopnia.
• Dicsérjük meg, kapjon pozitív figyelmet és jutalmat, ha nem nyúl az ujjához – ezek mind segítenek a csemetének a „leszokásban”. Ragasszunk matricát a naptárára, valahányszor eltelik egy nap ujjszopás nélkül. Már az is segít, ha csak bizonyos napokon nem teszi – amikor megegyeztünk abban, hogy nem szopja az ujját – ez is nagy előrehaladás számára.
• Ne szégyenítsük meg vagy büntessük a gyermeket a szokása miatt, mert ezzel csak az önbizalmát romboljuk.
• Amennyiben nem segít az otthoni praktika és a dolog egyre aggasztóbbá válik, kérjük orvos segítségét. Talán viselkedésterápiára van a csemetének szüksége, vagy valamilyen hüvelyujjra, illetve szájba helyezhető eszközre.
• Vegyük mindenesetre figyelembe, hogy óvodáskorban már ritkán probléma az ujjszopás – bízzunk benne, hogy saját gyermekünknél is jól alakul a leszokás!