Gyógyítható félelmek: kígyó- és pókfóbia

Bizonyára mindenkinek akad olyan ismerőse, aki fél bizonyos állatoktól, és ez nem az egészséges félelmet, óvatosságot, netán tartózkodást jelenti, hanem a már-már a beteges rettegést.

Világszerte a kígyó- és a pókfóbiát tartják a két legelterjedtebb állatfóbiának. Így van ez Magyarországon is. Egy most zárult nemzetközi kutatás szerint ezen lehet segíteni. Nem úgy születünk ugyanis, hogy rettegünk a kígyóktól és a pókoktól. Azonban ez az érzés már hat-nyolc évesen kialakulhat és végigkövetheti az ember életét, akár 35–40 éves koráig is. Utána viszont már csökken a félelem.

Az irtózás a veszélyes állatoktól annak ellenére gyakori, hogy a legtöbb érintett személyesen soha nem találkozik velük.

Zsidó András Norbert, a PTE BTK Pszichológia Intézet Általános és Evolúciós Pszichológia Tanszék tudományos munkatársa, a kutatóprogram vezetője elmondta,

megvan annak is az oka, hogy miért a kígyók és a pókok iránt éreznek a legtöbben félelmet.

Ezeknek erőteljes evolúciós háttere van. A kígyók kapcsán vannak olyan kutatások is, amelyek a különböző bennszülött törzseket vizsgálták. Az, hogy ők vadásztak a kígyókra és a kígyók is vadásztak rájuk, hosszú-hosszú évek során kialakított egy olyan preferenciát, hogyha egy ilyen állatot látunk, akkor megijedjünk. Ezt különböző elektrofiziológiás mérésekkel is alátámasztották. Vannak olyan formák, mint például a kígyó fejalakja, testformája, esetleg a pók formája, ami idegrendszeri reakciót vált ki mindenkiben – magyarázta.

Nemzetközi összehasonlításban az emberek három és öt százaléka tart a kígyóktól, illetve a pókoktól. Hazánkban is hasonlóképpen alakul ez az arány.

A magyar, cseh és portugál kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy megelőzhető-e, vagy ha már megvan, akkor legyőzhető-e ez a fóbia – tette hozzá Zsidó András Norbert.

Arra kérték a kísérletben résztvevőket, hogy nézzenek különböző képeket, kígyókat, pókokat, valamint olyan állatokat, amiktől egyáltalán nem félnek, és értékeljék, hogy mennyire félnek a különböző tulajdonságok mentén. Illetve nyilatkoztak arról is, hogy mennyi időt töltenek a természetben.

A kutatásból arra jutottak, hogy

minél jobban szereti valaki a természetet, minél inkább érzi úgy, hogy ő maga is a természet része, annál kevésbé van kitéve annak a kockázatnak, hogy kígyó- vagy pókfóbiában szenvedjen.