Január 6-án vízkereszt napjával lezárult a karácsonyi ünnepkör és elkezdődött a télbúcsúztató-tavaszváró időszak, a húsvét előtti negyvennapos böjt kezdetéig, a hamvazószerdáig tartó farsang.
A farsang hossza minden évben változó, attól függően, hogy mikor van húsvétvasárnap. Ettől a naptól számolunk vissza negyven hétköznapot és szombatot, a vasárnapokkal együtt 46 napot, amikor kezdődik a nagyböjt.
„Elmúlik a rövid farsang, de mi ne sirassuk, majd jövőre, iskolában jobban megtanuljuk. Sirassák a lányok itthon maradások, kiknek a nagy méreg miatt ráncos az orcájok!” – ezt harsogták farsang farkán, vagyis farsang végén a pártában maradt lányok ablaka alatt a legények, s még utoljára féktelen jó kedvvel zajt csaptak a faluban, s ahol nem kaptak ajándékot, ott bizony bekormozták a zsugori háziakat.
Aztán az éjfél végső órájában a templom tornyában elkongatták a farsangot, a tánctermekben a zenészek véget vetettek a mulatságnak, jelképesen eltemették a nagybőgőt és elkezdődött a húsvétig tartó nagyböjt.
A Vízkereszt napjától húshagyó keddig (idén március 1.) és a húsvétot megelőző negyvennapos böjt kezdete, hamvazó szerda, amely a 7. század óta szerdai nappal kezdődik és idén március 2-ára esik, a farsangi időszak lezárása. Hamvazószerda elnevezési:szárazszerda, böjtfőszerda, böjtfogadószerda.
A nagyböjt a keresztények számára a bűnbánati időszak, amely alkalmat ad arra, hogy méltóképpen felkészülhessenek a húsvét megünneplésére.
Hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyven, mivel a vasárnapokat az egyház nem tekinti annak. Hamvazószerdán, illetve az azt követő vasárnapon a pap az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával keresztet rajzol a hívők homlokára, közben pedig ezt mondja: emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel. A megszentelt ételeket a pap a szegények között kiosztotta. A templomokat ebben az időszakban nem díszíti virág és nem illik húsos, zsíros ételeket sem fogyasztani ebben az időszakban. A húsvétra készülés fontos részét képezik a mindennapi életben tett jócselekedetek. Viszont a porták gazdái, a vidéki gazdaemberek és asszonyaik innentől kezdve már nem csak a ház körüli munkákra, hanem a kinti teendőkre is figyelnek. Ilyenkor morzsolják a vetőkukoricát, mert állítólag, ha az ekkor kerül a földbe, nem dobja ki az ürge. A babonásabb helyeken, mint a Mura vidéken régen a gazdasszonyok sötétedés után háromszor körül szaladták a házat és a kezükben tartott egyéves mogyorófavesszővel verték a ház falait, hogy elkergessék a télen befészkelt rágcsálókat.
Szigethy Emma
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.