Ne hagyjuk abba a futást, ha fáj?

Annak ellenére, hogy ésszerűen azt gondoljuk: ilyenkor jobb leállni, mégis úgy tűnik, "átfuthatunk" a fájdalmon.

Vannak futók, akiknél egy idő után fájdalom jelentkezik mi lehet az oka, hogyan szüntethető meg, és érdemes-e ilyenkor tovább futni?

Amerikai kutatók erre keresték a választ. Két hónapon át követték speciális műszerrel a több országon átívelő távon futó alanyokat, azt figyelve, hogyan reagál a testük a nagyobb megterhelésre.

A szabály általában az, hogy ha a futó fájdalmat érzékel, abba kell hagynia a futást, ez azonban a kutatók szerint nem mindig helyes megoldás. Uwe Schutz, a tanulmány német vezetője úgy véli, azt is számításba kell venni, pontosan honnan jön a fájdalom és mi az, ami konkrétan fáj. Amennyiben a panaszt izom-gyulladás okozza, lehetséges a futás folytatása anélkül, hogy későbbi szövet-károsodást kockáztatnánk.

Ha azonban úgynevezett fáradásos törésről van szó melyet a túlzott terhelés okoz -, a fájdalom nem csökken - nem valószínű, hogy ilyen esetekben nem áll fenn a későbbi károsodás rizikója.

Mindezt alátámasztja a kísérletben résztvevők beszámolója. A svéd Andreas Falk például izomsérülést szenvedett, de gyaloglással igyekezett teljesíteni a távot öt napon át. Az első pár napban órákon át sírt a fájdalmai miatt, de nem állt meg. És a fájdalom napról napra csökkent. Ma Andreas teljesen jól érzi magát.

Schutz szerint a gond abban keresendő, hogy nem könnyű megkülönböztetni, mi okozza a fájdalmat, az izom-, ín-probléma vagy pedig fáradásos törés. Orvosra van szükség, aki megállapítja a baj pontos okát.

Zsírvesztés

A tanulmányban résztvevő kutatók azt is megfigyelhették, hogy a futás időtartama és hosszúsága milyen hatással van a test izomtömegére és a testzsírra. Ehhez Schutz szerint arra sincs szükség, hogy valaki ekkora távot teljesítsen, az eredmény általában a rendszeresen futókra igaz. A tanulmányban egyébként 44 futó vett részt.

A több hetes táv átívelt Európán, Dél-Olaszországból indult, át az Alpokon, a svéd vizeken, és a norvégiai North Cape-ben ért véget. A 44 ember felét három-négy naponként vizsgálták. A vizelet- és vérmintákat rendszeresen begyűjtötték és ellenőrizték.

Az eredmények azt mutatták, hogy átlagosan 5,4 százalékot vesztettek a verseny során a test térfogatából, leginkább a táv első negyedében. Ezzel egyenes arányban a testsúlyukból is vesztettek, és a rossz zsír vesztése sokkal korábban következett be, mint ahogy várták.

Ez a testzsír okozza a legtöbb szív- és érrendszeri megbetegedést. A futás tehát a legegyszerűbb módja annak, hogy valaki fogyjon, és egészséges is maradjon.

Meglepetést okozott azonban, hogy a futók lábizma a napi rendszeres futás ellenére tulajdonképpen degenerálódott, az extrém energiafogyasztás miatt.