Felfázás, házi praktika kontra orvos - 1. rész

A nők legnagyobb mumusa, amiről nem lehet eleget beszélni: a felfázás. Házi praktikák kontra orvos által felírt antibiotikum- kúra. A szakértő - Dr. Rosta Gábor - válaszol.

Miből lehet tudni, hogy nőgyógyászhoz vagy urológushoz kell fordulnunk felfázás esetén?

Nagyon sok nő küzd a felfázás olyan tüneteivel, amelyek szinte már állandó jelleggel térnek vissza. Ezek a tünetek esetenként ugyan kicsit eltérnek, de elmondható, hogy jellegüket tekintve ugyanúgy kellemetlenek, nem egyszer pedig erős fájdalomérzet kíséri őket.

Miért van az, hogy olyan nehéz ettől a látszólag kis betegségtől megszabadulni? Miért van az, hogy sok esetben már a házi praktikák vagy épp az antibiotikumok sem segítenek? Kérdés: érdemes-e nőgyógyászhoz, vagy urológushoz fordulni? Dr. Rosta Gábor, a Dr. Rose Magánkórház urológusa volt segítségünkre kérdéseink megválaszolásában.

Alapvetően kétféle felfázás létezik. Az egyik, az elnevezésnek eleget téve valóban a hideg miatt van. Általában ebben az esetben vizelési tünetek jelentkeznek, azaz gyakoribb inger, a vizelés végén pedig kisebb (ritkán erősebb) fájdalmat érzünk.

A hólyag és a kismedencei terület - azaz a húgyúti és a nőgyógyászati szervek nagyon közel vannak egymáshoz, ami az egyik oka annak, hogy a nők egy része a nőgyógyászt keresi fel, amikor felfázik. A másik ok pedig az, hogy a tünetek megjelenése sokszor összeköthető a szexuális együttléttel, úgy tűnhet, mintha annak során fertőződött volna meg valaki.

De ez a fajta felfázás nem nőgyógyászati betegség. Jellemzően egyik pillanatról a másikra alakul ki, és ugyanúgy el is múlik - hivatalos neve a catharralis hólyaggyulladás.

Ha a tünetek néhány napig eltartanak, akkor már bakteriális gyulladásról beszélhetünk. Mi történik ilyenkor?

A vesének az is a feladata, hogy baktériumokat válasszon ki. Összesen 300-500 féle baktériumról van szó, de ezeknek az aránya viszonylag könnyen felborulhat (mondjuk egy gyomorrontásos hasmenés miatt).  Ilyenkor bizonyos baktériumok nagyobb számban ürülnek. A hólyagnak még semmi baja nincs, de ez patogén baktérium, meg tud telepedni és  ez pedig a bakteriális hólyaggyulladáshoz vezethet.

Ezt nem lehet összetéveszteni semmilyen nőgyógyászati fertőzéssel, mert az jellemző rá, hogy a pisilés végén iszonyatos fájdalom és görcs jelentkezik - az ember legszívesebben soha többet nem menne pisilni - ilyenkor a hólyag nyálkahártya nagyon vérbő lesz.

Ezzel már remélhetőleg mindenki urológushoz fordul, hiszen ilyenkor a szokásos nőgyógyászati tünetek, mint folyás, viszketés, váladék nem jelentkeznek, az alhasi fájdalom egyértelműen a vizeléshez köthető.

Miért visszatérő ez a betegség, és miért van az, hogy az antibiotikum sem segít?

Amikor valaki felkeres a klasszikus panaszokkal, az első, hogy elvégzünk egy úgynevezett tenyésztést - ebből derül ki, hogy a fertőzést pontosan mi okozta, mi hozta létre. Felírunk neki valamilyen antibiotikumot, ami általában 99 százalékban telitalálat az adott baktérium ellen. Csakhogy hiába sikerül kideríteni, hogy melyik a bűnös baktériumtörzs, valószínű jó, hogy tudjuk, hogy amennyiben visszatér a gond, akkor is az lesz a ludas.

A gond pedig azért tér vissza, mert a baktérium a legapróbb sérülésekben is meg tud kapaszkodni, a gyulladás elmúlik, de a következő alkalommal, amikor bármilyen oknál fogva vérbőség jelentkezik, (pl. menstruáció, vagy szexuális együttlét) újra előjön. A megfelelő ideig, megfelelő dózisban szedett antibiotikum a siker kulcsa.

A klasszikus urológiai tankönyvek egyébként annak idején még írtak egy úgynevezett „nászéjszaka cisztitiszről”, - ezzel az elnevezéssel a szüzesség elvesztése miatti hólyaggyulladást illették. Ez is azt támasztja alá, hogy az alhasi vérbőségekre a bujkáló baktériumok nagyon hamar újra támadnak.

Cikkünk folytatódik, ne felejtsen el visszalátogatni hozzánk!