Üdv néked álmatlanság gén

Az úgynevezett "álmatlanság génje" akár azt is előidézheti, hogy valaki a normálisnál kétszer-háromszor kevesebbet alszik, ami pedig az életét is megrövidítheti.

Álmatlanság és muslicák

Muslicákkal végzett kísérletek során a tudósok felfedezték azt a gént, ami bizonyos egyedekben álmatlanságot okoz. Az ilyen rovarok általában 2-3-szor kevesebbet alszanak a társaiknál, és rövidebb ideig is élnek. Korábbi kutatások már kimutatták, hogy azok a férfiak többnyire korábban halnak meg, akik alváshiányban szenvednek, amihez cukorbetegség és magas vérnyomás is társul.

A legújabb kutatások szerint, bár a rovaroknak nem sok közük van az emberekhez, alvási és az ébrenléti mechanizmusuk nagyon hasonló. "Az alvásegy alapvető viselkedés az állatoknál, és kérdéseket vet fel a tudomány szempontjából" - mondta el Dr. Nicholas Stavropoulos, a kutatás vezetője, a Rockefeller Egyetem munkatársa. "Ez a kutatás új irányt mutatott arra, hogyan kontrollálja a szervezet az alvást molekuláris szinten. Ez hasznos lehet az alvászavarok megértése szempontjából is".

A kutatók több, mint 20 000 muslicát tanulmányoztak, amelynek során felfedeztek egy teljesen új alvást szabályzó mechanizmust. Észrevették, hogy némely muslica csupán 317 percet tölt alvással, szemben a többséggel, amelyek átlagosan 927 percet alszanak egy nap. Ezek a mutáns rovarok nem csak rövidebb ideig szundítottak, hanem gyakrabban fel is riadtak álmukból.

Az eredmények azt mutatták, hogy miután felébredtek, drámaian csökkent a visszaalvás esélye és az alvással töltött idő is. De ami különösen érdekes, hogy az álmatlanság génje a homeosztázison keresztül működik" - tette hozzá a szakértő. A gén ugyanis lecsökkenti olyan fehérjék termelődését az agyban, amelyek segítenek az elalvásban.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy az ilyen muslicák sokkal rövidebb ideig is éltek. Meglepő volt, hogy amikor szétkapcsolták bennük a génhez kötődő neuronokat, a rovarok tovább éltek, de ugyanúgy kevesebbet aludtak. Ebből a tudósok arra következtetnek, hogy az alvási zavarok nem kapcsolódnak szorosan az élettartam hosszához.