Alig ismert szívbetegség, ami a fiatal nőket is megöli

Michele DeMarco 33 éves volt, amikor egy szombat reggel úgy ébredt, mintha egy elefánt ült volna a mellkasán. Előző este nem érezte jól magát, de próbált nem aggódni. Elvégre fitt, egészséges és fiatal volt.

Hétfőn már járni is alig tudott. 45 percig ült a sürgősségi osztályon, ahol az orvosok azt mondták neki, hogy pánikrohamot kapott. De miután a vizsgálatok kimutatták, hogy szívrohamot kapott, több drogtesztet is elvégeztek rajta. Soha nem kísérletezett a boron kívül más anyagokkal, de nem találtak más magyarázatot arra, hogy egy ilyen korú, teljesen egészséges nő súlyos szívrohamot kapjon.

"Azt hitték, hogy kokainfüggő vagyok. Nem tudták, mit tegyenek" - emlékszik vissza a most 47 éves DeMarco. "Körülbelül 11 gyógyszert adtak nekem, és elengedtek azzal, hogy reménykedjek rendben leszek".

Amit DeMarco tapasztalt, az spontán koszorúér-diszszekció, vagy SCAD volt, egy potenciálisan halálos szakadás, amely a szív egyik véredényében alakul ki.

Az állapot lelassíthatja vagy blokkolhatja a szív véráramlását, ami szívrohamhoz, szívritmuszavarokhoz vagy hirtelen halálhoz vezet.

A SCAD-től eltérően a rendszeres szívrohamot gyakran plakklerakódás, vérrög vagy görcs okozza.

DeMarco-hoz hasonlóan a SCAD-ben szenvedők általában fiatal nők, akiknek nincsenek korábbi kockázati tényezőik, például magas vérnyomás vagy magas koleszterinszint.

DeMarcónak még két SCAD-szívrohamot kellett elszenvednie, az egyik alig néhány nappal az első után következett be. Tíz évvel később újabbat kapott - szinte napra pontosan.

Túlságosan gyakoriak azok a történetek, amikor az egészségügyi szakemberek elutasítják a SCAD-betegeket, mondja Dr. Sharonne N. Hayes, a Mayo SCAD-kutatási programjának igazgatója. Bár bármely nemű és korú embernél előfordulhat, a 30 és 60 év közötti nőknél gyakoribb.

"A szokásos szívrohamhoz hasonlóan a betegek számos tünetet tapasztalhatnak, például mellkasi nyomást, fájdalmat és légszomjat. De az más, hogy ki szenved tőle" - mondja Hayes. "Nem várjuk el egy 22 éves nőtől, hogy szívroham tünetei legyenek".

Hayes felidézte egy videós látogatását, amelyet egy betegnél tett: Egy 30-as évei elején járó fekete nő hívta a 911-et, miután kínzó szívroham tünetei jelentkeztek. Az első kiérkező mentősök ragaszkodtak hozzá, hogy nem szívrohamról van szó, és elhagyták a helyszínt.

Három órával később a nő férje elvitte a kórházba, ahol egy sor vizsgálat megállapította, hogy SCAD-je van.

Mivel a nők, különösen a színes bőrű nők egészségét az egészségügyi rendszer oly gyakran elhanyagolja, kevés a kollektív tudás erről az állapotról.

"Körülbelül 20-30 évvel ezelőtt a nőket nem vonták be a klinikai vizsgálatokba" - mondta Hayes. "Vannak olyan, a nőket érintő állapotok, amelyekre sokkal kevesebb válaszunk és kezelésünk van. Ha a szakemberek nem értik, nagyon könnyű elutasítani".

Bár a SCAD a szívinfarktusok kis százalékát okozza, az Amerikai Szív Szövetség kutatása szerint az 50 évnél fiatalabb nőknél a szívinfarktusok több mint 35%-áért felelős. Az átlagos SCAD-páciens körülbelül 42 éves.

A kockázati tényezők közé tartoznak:

• közelmúltban történt szülés
• az erek alapbetegségei, beleértve a fibromuszkuláris diszpláziát, amely az artériák falában a sejtek szabálytalan növekedését okozza.
• örökletes kötőszöveti betegségek, mint az érrendszeri Ehlers-Danlos-szindróma és a Marfan-szindróma.
• magas vérnyomás

Az elmúlt években a kutatók megállapították, hogy a SCAD valószínűleg gyakoribb, mint korábban gondolták, mondja Dr. Deepak Bhatt, a bostoni Brigham and Women's Hospital intervenciós kardiovaszkuláris programjainak ügyvezető igazgatója. De mivel szerinte eddig alulismerték és aluldiagnosztizálták, a korábbi eseteket valószínűleg rendszeres szívrohamnak könyvelték el.

Életet menthet, ha felismerjük. A szívroham a vezető halálokok egyike, ami ellen tehetnénk is.

Bhatt szerint fontos megkülönböztetni a SCAD szívrohamot más típusoktól. Egy átlagos szívroham esetén a betegek gyakran kapnak sztentet vagy ballont, hogy megnyissák az artériát. A SCAD betegeknél azonban az artéria kényes lehet, és néha felszakadhat.

Az egyéb kezelési lehetőségek közé tartozik a napi aszpirin szedése a vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel együtt, hogy csökkentsék a szív vérigényét.

De mivel a témában kevés a randomizált kutatás, Bhatt szerint ez többnyire megfigyelésen alapul.

Hayes arra bátorítja az esetlegesen SCAD-et átélő embereket, különösen a fiatal nőket, hogy beszéljenek magukról az egészségügyi ellátásban, még akkor is, ha az orvosok nem szívesen hallgatják meg őket.

"Mondják ki hangosan: 'Ezek a szívroham tünetei. Lehet, hogy rögtön kivételes ellátást adnak, ha pedig nem, akkor talán vonakodva tovább vizsgálnak" - mondja Hayes. "Mondja ki, mit érez valójában, és ha már ott tart, hogy különösebb vizsgálat nélkül elbocsátják, akkor is ragaszkodjon a maradáshoz és ne legyen hajlandó távozni."