A kezelés szempontjából talán a legfontosabb lépés a pontos diagnózis, éppen ezért nem mindegy miként azonosítjuk be a sportolók fájdalmainak forrását. Dr. Páll Zoltán, a FájdalomKözpont sebésze, traumatológus, sportorvos a sportsérülésekről, sportártalmakról, a diagnózis és a kezelés fontos lépéseiről beszélt.
Pontos magyar adatok híján érdemes áttekinteni a svájci statisztikákat. Eszerint 2007-2011 közt 403.100 sportsérülés keletkezett (a legtöbb a labdajátékokban és a téli sportokban), 2009-2013 közt pedig 125 haláleset történt a sportban (a legtöbb a hegyi sportokban). Olyan területről van tehát szó, amellyel mindenképpen foglalkozni kell – edzőnek, szülőnek, sportorvosnak, sportolónak egyaránt.
A sportsérülés fogalma nagyon tág és élesen elkülönül a sportártalomtól. Míg a sérülés egy nagy, erős, egyszeri behatásra létrejövő trauma (pl. törés, húzódás, szakadás), a sportártalom ismételt behatásra keletkezik, ahol nincs körülhatárolt traumás epizód. A kiváltó tényező gyakran túlterhelés, de ok lehet még egy rosszul használt sportszer, az ellenfél tevékenysége vagy egy nem kontrollált izom. A sportártalmak 30-50%-át teszik ki az összes sportsérüléseknek. Az ortopéd-traumatológiai sportártalmak több struktúrát érinthetnek, így az izmokat, az inakat, szalagokat, az ízületeket, az ízületi tokokat és a csontokat. Az ennek kapcsán kialakuló fájdalom természetesen negatívan befolyásolja a teljesítményt, de ez tulajdonképpen egy védő funkció, hiszen azt a tevékenységet korlátozza, ami miatt tovább erősödne a fájdalom.
Dr. Páll Zoltán arra hívja fel a figyelmet, hogy mindenféle ártalom esetén legfontosabb teendő a megelőzés. Elsősorban a gyerekek és fiatalok megfelelő minőségű edzésével és oktatásával lehet elkerülni a későbbi ártalmakat. Az edzésmunkában a legfontosabb szabály a fokozatosság elve, ezen belül kell ismerni a 10% elvét. Eszerint hetente csak egy tizedével lehet fokozni az edzésterhelést, az intenzitást és az időt.
Edzéstervezéskor nem csak az adott – sérülésveszélynek kitett – struktúrát kell szem előtt tartani, de figyelembe kell venni többek közt a sportoló testsúlyát, szívritmusát és alvásának minőségét is. Bármilyen gyors változás ezekben az értékekben figyelmeztető jel lehet, hogy túl gyors, túl magas a terhelés, a stressz szint. Emiatt megnövekedhet a sérülésveszély is, amelynek szempontjából a legjelentősebb rizikófaktor egy előző sérülés.
A sporttáplálkozás a teljesítményoptimalizálás egyik legjelentősebb alkotórésze, amely úgy segíti a teljesítmény maximalizálását, hogy közben az egészségmegőrzést is szem előtt tartja.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.