Aki sosem érzi magát elég jónak: az imposztor-szindróma 7 tünete

1. Soha senkinek nem hiszel, aki megdicsér.

Legyen az egy barát, a főnököd vagy az egy problémás ügyfél, senkinek sem hiszel, ha jót mond rólad, a munkádról. Hajlamos vagy azt hinni, hogy csak udvariaskodik, rosszabb esetben meggyőződésed, hogy egyenesen gúnyolódik.

2. Ha hibázol, teljesen kiborulsz.

Te vagy az a típus, aki még a vécéből kifelé jövet is kopogtat, biztos, ami biztos. Ha hibát követsz el – bármilyen jelentéktelen apróságról is legyen szó – képes vagy teljesen összeomlani, és ezerszer bocsánatot kérsz. Pedig csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.

3. Mindenre igent mondasz, mert teljesítménykényszered van.

Bármilyen feladatot bíznak rád, elvállalod lelkesen, hiszen úgy érzed: mindent meg kell tenned ahhoz, hogy elérd a szintet, megértsd a mércét, felnőj a feladathoz. Azt hiszed, ha soha nem mondasz nemet, jobban elfogadnak majd, pedig erre már alapjáraton szakértelmed miatt is igényt formálhatnál.

4. Rengeteget ellenőrizgetsz, tervezgetsz, mielőtt cselekednél.

Az imposztor többnyire képtelen spontán előállni a jó ötlettel, ami megfogant fejében, inkább még ötször tanácsot kér valakitől, ellenőrzi magát, hezitál, újragondolja, szétagyalja a dolgokat. Nem ritkán épp ezért maradsz le a lehetőségekről, ezért lép más – esetleg kevésbé tehetséges – helyetted, a helyedre.

5. Lebecsülöd minden eddig eddig elért eredményedet.

Diploma – jó, de hát kinek nincs, ez amúgy is csak béna főiskola. Előléptetés – ugyan már, csak egy újabb formaság, attól még ugyanaz a feladatod. Kiemelkedő évvégi eredmény – na bumm, hát szerencséd volt.

6. A legtöbbször iszonyúan stresszes állapotban vagy.

Nem csoda, hiszen agyonhajszolod magad, és minden gondolatod az, hogy miképp tehetnél még többet. Ha egy kicsit lazítanál, rögtön könnyebb helyzetben lennél. Megérdemled.

7. Teljesen összetör a negatív kritika és a visszautasítás.

A siker természetes része az hogy nem mindenkinek tetszik az, amit csinálsz, és persze többször is találkozol visszautasítással, mielőtt egy-egy megfelelő lehetőség megtalál. Normális esetben az ember ezt a folyamat részeként kezeli, de az imposztor ilyenkor saját inkompetenciáját látja visszaigazolódni, ezért letargiába esik, hossz ideig talán nem is próbálkozik újra.