Foszfor-kisokos: már nem foszfát, de akkor mi van a mosószerekben?

A mosóporok környezeti hatása kapcsán leggyakrabban a foszfátok jutnak az eszünkbe, még ma is ott díszeleg a csomagolásokon: foszfátmentes. De mi volt a baj vele? És főleg: jobb valamennyivel is, ami helyette a mosóporban van?

A foszfát önmagában nem lenne ártalmas, előfordul a környezetben is, és a foszfort tartalmazó vegyületek nélkülözhetetlenek az élőlények számára. A csontoknak például a foszfát az egyik fő összetevője és része a sejtek örökítőanyagának is. A növényeknél elsősorban a virágzásában van szerepe a foszfornak, pontosabban a gyökerek által felvehető, a talajban előforduló foszfátnak.

A foszfor élet, erő, egészség

Azt is hihetnénk, hogy a foszfor környezetbe kerülése jó dolog, hisz a növények számára gyakran “hiánycikk”, és a vegyület jelenlétében jobban fejlődve zöldíthetik környezetünket. Ez igaz is, de jóból is megárt a sok – a természeti környezet egy alacsonyabb foszforszintre állt be. A környezetben lejátszódó ökológiai egyensúlyt a kedvezőnek gondolt hatás is felboríthatja.

A korábban mosószerekben használt foszfátok a szennyvízbe és onnan a természetes vízbe kerülve megadják a vízinövényeknek a gyors növekedés lehetőségét. Így azonban felborul a vizekre jellemző egyensúly, az algák elszaporodnak, vízvirágzás, más néven eutrofizáció indul be. A természetes vizeinkbe a szennyvízzel kerülő foszfor miatt időszakosan nagyon lecsökken a vizek oxigéntartalma, ami a vízi állatokra, halakra nézve végzetes lehet a nyári időszakban. De az emberi tevékenységeket is gátolja az algák elszaporodása, hiszen ki szeretne nyáron zöld, algás, esetleg posványosodó tavakban fürdeni?

Hogyan távolítják el a szennyvízből a foszfortartalmú vegyületeket?

A szennyvíztisztítás során hagyományosan a foszfor mennyiségének csak kb. harmada távolítható el. A maradék kétharmad, illetve a tisztítóba nem kerülő szennyvizek azonban még túl nagy terhelést jelentenek a befogadó vizek élővilága számára. Újabb technológiákkal elérhető a 90%-os hatékonyság is, de a megvalósítás költségei a hatékonyság növekedésével egyre magasabbak, így – a hatékony alternatívák megléte miatt – egyszerűbb megoldás volt a szennyvizekbe kerülő foszformennyiség csökkentése.

Foszfátok a mosószerekben

A foszfát a jobb mosási eredmény elérése, és a mosógépek vízkövesedésének elkerülése érdekében került a mosószerekbe. Az elterjedt használat miatt a szennyvizek foszfáttartalma a környezetet jelentősen terhelő mértékűvé vált, így a vízminőség védelme érdekében korlátozni kellett a felhasználást.

Az EU a környezeti hatások miatt 2013 júniusátólkorlátozta, mosásonként 0,5 g-ban maximalizálta – így lényegében betiltotta – a mosószerek foszfáttartalmát.

A jogszabályi szigorítás ekkor már csak egyes országokban jelentett valódi változást, hiszem több EU-tagállamban már 2006-ban nagy arányban foszfátmentesek voltak a mosóporok,példáulNémetországban és Olaszországban 100, míg Magyarországon 30 százalékban.

Jobbak a foszfonátok?

A foszfátok kivonása ótamás, kisebb környezeti hatású adalékokat alkalmaznak a mosóporokban a kívánt tisztító, illetve vízlágyító hatás érdekében. Ilyen adalék például a foszfonátvegyületek egy csoportja, vagy a mosogatószerek esetében a nátrium-szilikát és az IDS(A) nevű vegyületek.

A foszfátokhoz hasonlóan a foszfonátok is foszfortartalmú vegyületek, de ezek egy nagyságrenddel kisebb koncentrációban is hatékonyan segítik elő a szükséges tisztító hatás elérését a mosószerekben.

A szennyvizek foszfortartalmának még így is egy százalékáért felelősek a mosószerek. A foszfonátok a jelenlegi technológiával is jól kinyerhetőek a szennyvízből (50-97%). Az ipari szereplők szerint lebonthatóságuk, illetve a növények számára való felvehetőségük csekélynek mondható. Az Európai Fogyasztóvédelmi Szövetség (BEUC) ugyanakkor amellett érvel, hogy legalább az ökocímkés termékekben tilos legyen a biológiailag nem lebomló foszfonátok használatát is.

Egyéb tisztítószerek

A mosószerekéhez hasonlóan szigorú korlátozást sajnos nem látunk más háztartási vegyszereken. A mosószerek mellett a gépi mosogatószerek esetén volt jelentősebb a foszfátvegyületek alkalmazása. Ezt 2017-ben korlátozta ugyan az EU, de még mindig találunk olyan termékeket a piacon, amelyek címkéjén foszfáttartalmat tüntetnek fel.

Más termékek esetén egyáltalán nincs környezetvédelmi célú foszfáttartalom-korlátozás az EU-ban, bár például a mindennapos használatú WC-tisztító rudak szinte mindegyik ismertebb típusa tartalmaz foszfátot.

Azaz minden egyes WC-lehúzással foszfátokat juttat a szennyvízrendszerbe, aki ilyet használ. De találtunk olyan, egyébként durvább tisztításra való általános tisztítószert is, amelynek címkéjén foszfáttartalmat jelöltek. Kanadában például az általános háztartási tisztítószerek esetén már korlátozták a foszfortartalmat (0,5% tömegkoncentrációban).

Egyéb foszforkibocsátás

Európában a tavak és folyók foszfortartalma jelentősen (átlagosan évi egy százalékkal) csökkent az elmúlt évtizedekben.

Bár a helyzet sokat javult, az európaifolyók harmadában még kockázatosan magasa foszfáttartalom.

A szennyvíztisztítás hatékonyságának növelése, illetve a mosóporok foszfáttartalmának korlátozása együttese eredményezte, hogy a 2000-es évek óta mintegy harmadára (0,25kg/fő/év-re) csökkent a lakossági eredetű – szennyvíztisztítás utáni – foszforkibocsátás Magyarországon.Ez az érték lényegesen alacsonyabb az EU-s (1,12kg/fő/év) átlagnál.A szennyvíztisztítás előtti vízben mért érték hazánkban a KSH adatai szerint 1kg/fő/év körüli.

A környezeti foszforterhelésben a lakossági szennyvíz mellett a műtrágyázásnak van fő szerepe, az ipari kibocsátás nem jellemző. A lakosságihoz hasonlóan a mezőgazdasági kibocsátások is vélhetően mérséklődtek a fenntarthatóbb gazdálkodási formák terjedésével, az állattartó telepek környezetvédelmi, szennyvíz- és hígtrágyakezelési fejlesztéseivel.