Szexuális úton terjedő betegségek: tabu a nők számára?

Ma is jellemző a szégyen és a megbélyegzés

Úgy tűnik, bár szexuális tekintetben pozitív légkörben élünk, ez csupán addig tart, míg egy tesztünk pozitív nem lesz. Sajnos, a szexuális úton terjedő betegségek most is nagy számmal vannak jelen, de – különösen a nők – szinte tabuként kezelik a dolgot. Többnyire a szégyen és a megbélyegzés miatt.

Lehetséges, hogy bár napjainkban igen kevés dolog maradt tabu, a szexuálisan úton terjedő betegségek mégis azok?

„Pánikszerű hívásokat kapok, vagy üzeneteket a közösségi médián keresztül" – számolt be a helyzetről Jen Gunter szülész-nőgyógyász. – "Néha ismerősök keresnek meg, máskor vadidegenek, nőgyógyászati problémákkal. Nemcsak elmaradt menzesz, kenetteszt vagy hőhullámok miatt hívnak, hanem abortusz-komplikációk, elveszített gumióvszer és egyéb gondok okán is.”

Mint a szakember mondja, szerinte sokan azért őt keresik meg, mert egyrészt nincs hozzáférésük az egészségügyi ellátáshoz – de nemcsak ez a gond. Sok nő hiszi azt, hogy problémája egyedi, az orvosok ítélkeznek majd felette, s nyomasztja a szégyen. Nagyon sok téves információ kering az interneten is, amelyeket személyesen egy orvosnak kell helyretennie. A nőgyógyászt azonban egy dolog lepi meg igazán: 30 éves pályafutása alatt csupán kétszer kérdezték meg őt a szexuális úton terjedő betegségekről. Annak ellenére, hogy olyan korban élünk, ahol a szexhez való hozzáférés meglehetősen könnyű és egyáltalán nem tabu a téma.

Mégis, előbb beszélnek az emberek az abortuszról vagy a fogamzásgátlásról, mint a szexuális úton terjedő betegségekről. Ami különösen meglepővé teszi a helyzetet, hogy ezek a betegségek mégis mindenütt jelen vannak. A szexuálisan aktív emberek 50 százaléka legalább egy szexuális úton terjedő betegséget tapasztal meg 25 éves koráig, s több mint 110 millió új esetet regisztrálnak évente az Egyesült Államokban. Az emberek manapság mindenről hajlandók beszélni, tehát az egyetlen logikus válasz a miértre az, hogy a szexuális forradalom hirtelen megállította az emberek felszabadítását a szégyen és megbélyegzés alól. A mindennapi munkája során a nőgyógyász azt tapasztalja, hogy a rákot kivéve egyetlen diagnózis sem készteti sírásra a nőket, csak a szexuális úton terjedő betegségé. Különösen, ha herpeszről van szó. A herpesz körül például meglehetősen sok a stigma.

Az elmúlt négy évtizedben nem sok minden változott ebben a tekintetben. A 24 éve nőgyógyászként dolgozó Jen Gunter szerint nem módosultak a beszélgetések sem betegeivel a herpesz témájában. A szexuális úton terjedő betegségek azért lehetnek tabuk, mert a hölgyek úgy érzik, valami bennük „elromlott”. Sajnos a társadalom ma is hajlamos azt gondolni, hogy a nők „erkölcstelenek” és „túl lazák”, ha egy bizonyos kor előtt szexelnek, vagy ha több partnerük is volt már. Ugyanezt azonban a férfiakkal kapcsolatban nem állítják. Pedig a nők viselik a szexuális úton terjedő betegségek terhességre és termékenységre gyakorolt hatásait is.

A vírusos szexuális úton terjedő betegségek tűnnek egyébként a legkeményebbnek. Számos ember számára nehezen elfogadható, hogy van egy fertőzés a szervezetében, amelytől nem egyszerű megszabadulni. Az emberek nagyon rosszul reagálnak a humán papillomavírus (HPV) diagnózisára, amely a méhnyakrák és a nemi sebek ismert okozója, szemben az Epstein Barr vírussal (EBV), amely a mirigylázat váltja ki. Biológiailag ezek a vírusok meglehetősen hasonlóak egymáshoz, s évekig túlélhetnek, a sejtekben hibernálódva. Mindkettő újra aktiválódhat, ezért előfordul, hogy az emberek tudattalanul hordják és terjesztik azt.

A HPV-vel kapcsolatban azonban sokan szégyent éreznek – hiszen azt szeretkezés vagy orális szex által kapták el, míg az EBV csupán csókkal vagy érintkezéssel adható át. A szakember nem érti, miért számít szégyennek, ha valaki – akár véletlenül – elkap egy vírust, nemi herpesze van, noha sokkal többen szenvednek például szájon jelentkező herpesztől, ami ráadásul látványos. A doktornőnek egy lehetséges válasza van erre: a szégyen és a megbélyegzés mindig is hatékony eszköz volt az emberek kontrollálására, s ezen jelenleg is nehéz változtatni.